2Tim 1,6-12 ("Tanúságot tenni az
igazságról")
Ezért figyelmeztetlek, éleszd fel magadban Isten
kegyelmét, amely kézföltételem folytán van benned. Hiszen Isten nem a
csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk. Ne
szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett, sem mellettem, aki érte fogoly
vagyok. Ehelyett vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva
az Isten erejében, aki megváltott és a szent hivatásra meghívott minket, nem
tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus
Jézusban örök idők óta nekünk ajándékozott, s amely most nyilvánvaló is lett
Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenésével. Ő legyőzte a halált, s
felragyogtatta előttünk az életet és a halhatatlanságot, az evangéliummal,
amelynek hirdetője, apostola és tanítója lettem. Ezért szenvedem ezt is, de nem
szégyellem, mert tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas
ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig.
„Pilátus előtt az Úr kijelenti,
azért jött a világba, hogy tanúságot tegyen az igazságról. A kereszténynek
"nem szabad szégyellnie tanúságot tenni az Úr mellett" (2Tim 1,8). A
hit melletti tanúságtételt igénylő esetekben a keresztény embernek
félreérthetetlenül meg kell vallania a hitét, ahogyan Szent Pál tette a bírái
előtt. A hívőnek "Isten és az emberek előtt meg kell őriznie tiszta
lelkiismeretét" (ApCsel 24,16).” (KEK 2471)
„A keresztények azon kötelessége,
hogy részt kell venniük az Egyház életében, arra ösztönzi őket, hogy az
evangélium és a belőle fakadó kötelezettségek tanúiként cselekedjenek. E
tanúságtétel a hit továbbadása szóval és cselekedettel. A tanúságtétel az
igazságosság cselekedete, mely megerősíti és megismerteti az igazságot: Mert
minden Krisztus-hívőnek, bárhol éljen is, élete példájával és tanúskodó
szavával meg kell mutatnia az új embert, akit a keresztségben magára öltött, és
a Szentlélek erejét, aki a bérmálásban megerősítette.” (KEK 2472)
„A vértanúság a hit igazsága
melletti legnagyobb tanúságtétel; olyan tanúságot jelent, mely elmegy egészen a
halálig. A vértanú a meghalt és föltámadott Krisztusról tanúskodik, akivel a
szeretet egyesítette. Tanúságot tesz a keresztény hit és tanítás igazságáról. A
lelki erősség (lat. fortitudo) aktusával néz szembe a halállal:
"Engedjétek, hogy eledele legyek a vadállatok, melyek által eljuthatok
Istenhez" (Antiochiai Szent Ignác).” (KEK 2473)
„Az Egyház a legnagyobb gonddal
gyűjtötte össze azok emlékeit, akik a végsőkig elmentek hitük megvallásában.
Ezek a vértanú-akták. Az igazság vérrel írt levéltára: "Sem a világi élet
varázsa, sem e világ összes királysága nem használ nekem semmit. Jobb
meghalnom, hogy egyesüljek Jézus Krisztussal, mint a föld határáig uralkodnom.
Őt keresem, aki meghalt értünk; őt kívánom, aki föltámadt mindnyájunkért. Születésem
közeledik..." (Antiochiai Szent Ignác). "Áldalak Téged, mert ezen a
napon és ebben az órában arra méltattál, hogy a mártírok sorában helyet kapjak
(...). Beteljesítettél, Istenem, Te, aki nem ismered a hazugságot és igazmondó
vagy! Emiatt mindenért Téged dicsérlek, Téged áldalak, Téged dicsőítelek az
örök és mennyei Főpap, Jézus Krisztus, a te szeretett Fiad által, aki által
Neked Vele és a Szentlélekben dicsőség most és a jövendő századokban.
Ámen" (Szent Polikárp Martyriuma).“ (KEK 2474)
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, milyen módon teszek
mostanában tanúságot az igazság mellett. Milyen helyzetekben nehéz számomra
mások előtt megvallani Istenhez való tartozásomat, hitemet?