XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. február 25., kedd

Február 25



Gal 5,16-25          (A test és a lélek gyümölcsei)
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.

Az emberben, már abból adódóan, hogy összetett lény, lélek és test, van bizonyos feszültség, kibontakozik bizonyos harc a "lélek" és a "test" törekvései között. De ez a harc valójában a bűn örökségének része, egyik következménye s ugyanakkor bizonysága is. A lelki küzdelem mindennapos tapasztalatának részét alkotja: „Az Apostol nem akarja a testet sem lebecsülni, sem elítélni, mert a test a szellemi lélekkel együtt alkotja az emberi természetet, és ez adja meg egyéni személyiségét; ő a cselekedetekről szól, helyesebben mondva a szokásos magatartásról -- erényekről és víciumokról --, amelyek erkölcsileg jók vagy rosszak, mint az engedelmesség gyümölcsei (az első esetben), vagy mint szembeszegülés a Szentlélek üdvözítő tevékenységével (a másodikban). Ezért írja az Apostol: „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően” (Gal 5,25; II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 55.).” (KEK 2516). Hogyan érzékelem magamban ezt a harcot? Átgondolva amint Szent Pál meghatározza a test és a lélek gyümölcseit, melyik van erőteljesebben jelen az életemben? Melyik a „gyönge pontom”? Amikor negatív, lehangolt állapotba kerülünk, melyben minden zavar, irritál minket, és elkezdünk rossz légkört kialakítani a civakodás, veszekedés… miatt, akkor ez erős jele annak, hogy az Istentől nagyon eltávolodtam, már nem tudja betölteni a szívemet. Jóllehet imádkozom, de figyeljem meg: tényleg az Istennel találkozom, vagy lefoglal engem a mindenféle gondolat, érzés, ítélet, harag, stb.? Eljut az Isten szava hozzám, be tudom fogadni, változtat valamit rajtam, le tud nyugtatni, meg tud engem tisztítani vagy az ima után épp olyan feldúlt maradok? Ne gondoljuk azt, hogy ezekkel nem szabadna küzdenünk, hogy imánknak olyannak kéne lennie, ahol csak nyugalom és béke van. Ez egy téves felfogás az imáról. Az imádság a legkiválóbb hely, ahol ezekre rátekinthetek teljes őszinteséggel és megoszthatom az Istennel, megoszthatom nehézségemet. Akkor imádkoztam jól, ha ezt a nehézséget át tudtam adni neki, ha a magam világából eljutok az Isten világába, és most már ő hordozza velem, és megerősít azzal a tudattal, hogy Isten velem van és segít nekem, és ez békét ad nekem. Akkor már másképp fogok tudni reagálni. Akkor kérhetem Istentől, hogy adjon nekem bölcsességet, hogy jól tudjak reagálni, és a bennem megszületett béke át tudja hatni a légkört, konstruktív beszélgetés talajává fogja tenni.

Feladat a mai napra: Ma az imádságomra figyelek oda. Hogyan imádkozom? Imádságomban találkoztam-e Istennel, tudott-e bennem valamilyen pozitív változást létrehozni, vagy épp olyan feszült maradtam, mint azelőtt? Mi segít nekem az Istennel való találkozásra, mi nehezíti az? Ezt feljegyzem imanaplómba, és kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy tanítson meg jól imádkoznom, Istennel találkoznom.