Gal
5,16-25 (A
test és a lélek gyümölcsei)
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek,
s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen
tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem
azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok
alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás,
tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés,
viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés,
gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb
mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten
országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,
jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik
Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és
kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek
megfelelően.
Az emberben, már abból adódóan,
hogy összetett lény, lélek és test, van bizonyos feszültség, kibontakozik
bizonyos harc a "lélek" és a "test" törekvései között. De
ez a harc valójában a bűn örökségének része, egyik következménye s ugyanakkor
bizonysága is. A lelki küzdelem mindennapos tapasztalatának részét alkotja: „Az
Apostol nem akarja a testet sem lebecsülni, sem elítélni, mert a test a
szellemi lélekkel együtt alkotja az emberi természetet, és ez adja meg egyéni
személyiségét; ő a cselekedetekről szól, helyesebben mondva a szokásos
magatartásról -- erényekről és víciumokról --, amelyek erkölcsileg jók vagy
rosszak, mint az engedelmesség gyümölcsei (az első esetben), vagy mint
szembeszegülés a Szentlélek üdvözítő tevékenységével (a másodikban). Ezért írja
az Apostol: „Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően”
(Gal 5,25; II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 55.).” (KEK
2516). Hogyan érzékelem magamban ezt a harcot? Átgondolva amint Szent Pál
meghatározza a test és a lélek gyümölcseit, melyik van erőteljesebben jelen az
életemben? Melyik a „gyönge pontom”? Amikor negatív, lehangolt állapotba
kerülünk, melyben minden zavar, irritál minket, és elkezdünk rossz légkört
kialakítani a civakodás, veszekedés… miatt, akkor ez erős jele annak, hogy az
Istentől nagyon eltávolodtam, már nem tudja betölteni a szívemet. Jóllehet
imádkozom, de figyeljem meg: tényleg az Istennel találkozom, vagy lefoglal
engem a mindenféle gondolat, érzés, ítélet, harag, stb.? Eljut az Isten szava
hozzám, be tudom fogadni, változtat valamit rajtam, le tud nyugtatni, meg tud
engem tisztítani vagy az ima után épp olyan feldúlt maradok? Ne gondoljuk azt,
hogy ezekkel nem szabadna küzdenünk, hogy imánknak olyannak kéne lennie, ahol
csak nyugalom és béke van. Ez egy téves felfogás az imáról. Az imádság a
legkiválóbb hely, ahol ezekre rátekinthetek teljes őszinteséggel és
megoszthatom az Istennel, megoszthatom nehézségemet. Akkor imádkoztam jól, ha
ezt a nehézséget át tudtam adni neki, ha a magam világából eljutok az Isten
világába, és most már ő hordozza velem, és megerősít azzal a tudattal, hogy
Isten velem van és segít nekem, és ez békét ad nekem. Akkor már másképp fogok
tudni reagálni. Akkor kérhetem Istentől, hogy adjon nekem bölcsességet, hogy
jól tudjak reagálni, és a bennem megszületett béke át tudja hatni a légkört, konstruktív
beszélgetés talajává fogja tenni.
Feladat a mai napra: Ma az imádságomra figyelek oda. Hogyan imádkozom?
Imádságomban találkoztam-e Istennel, tudott-e bennem valamilyen pozitív
változást létrehozni, vagy épp olyan feszült maradtam, mint azelőtt? Mi segít
nekem az Istennel való találkozásra, mi nehezíti az? Ezt feljegyzem
imanaplómba, és kérem a Szentlélek kegyelmét, hogy tanítson meg jól imádkoznom,
Istennel találkoznom.