Ef 3,14-19 (A HÁZASSÁG
TERMÉKENYSÉGE)
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle
származik minden közösség az égben és a földön. Adja meg nektek dicsőségének
gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a
hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a
szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a
szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden
értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.
„A termékenység
ajándék, a házasság egyik célja; a házastársi szeretet ugyanis természete
szerint a termékenységre irányul. A gyermek nem kívülről csatlakozik a
házastársak kölcsönös szeretetéhez, hanem kölcsönös önátadásuk szívéből fakad,
melynek gyümölcse és beteljesedése. Ezért az Egyház, mely "az élet oldalán
áll" (II. János Pál pápa: Familiaris consortio 30), tanítja, hogy
"minden házastársi aktusnak természete szerint (per se) az emberi élet
továbbadására rendeltnek kell maradnia" (VI. Pál pápa: Humanae vitae 11).
"Ez a tanítás, amelyet az Egyház tanítóhivatala többször kifejtett, azon
az Istentől alapított, föloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, mely a nemi aktus két
jelentése, tudniillik az egyesülés és a termékenység között áll fönn, amit az
ember a saját kezdeményezésével nem szakíthat szét" (VI. Pál pápa: Humanae
vitae 12).” (KEK 2366)
„Az élet továbbadására
hivatott házastársak Isten teremtő hatalmából és atyaságából részesednek.
"Az emberi élet továbbadásának és nevelésének feladatában - amit sajátos
küldetésüknek kell tekinteni - a házastársaknak tudniuk kell, hogy Isten
szeretetének munkatársai s mintegy tolmácsai. Feladatukat tehát emberi és
keresztény felelősséggel töltsék be" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes
50).” (KEK 2367) „E felelősség különlegesen érvényes az élet továbbadásának
szabályozásában. A házastársak jogos okok miatt (iustis de causis) akarhatják,
hogy gyermekeik születése között bizonyos idő elteljen. Rájuk tartozik
meggyőződni arról, hogy kívánságuk nem vak önszeretetből (önzésből) fakad,
hanem megfelel a felelős szülőség igaz nagylelkűségének. Ezenfelül eljárásukat
az erkölcsiség objektív kritériumai szerint kell szabályozniuk: "Az
eljárásmód erkölcsi értéke, amikor a házastársi szeretet és az élet felelős
továbbadásának összehangolásáról van szó, nem csupán az őszinte szándéktól és
az indítékok mérlegelésétől függ, hanem a személy és tettei természetéből vett
objektív kritériumokhoz igazodik, melyek a kölcsönös önátadás és az emberi
nemzés teljes tartalmát az igaz szeretet összefüggésében tartják meg; ez pedig
csak akkor lehetséges, ha a házastársi tisztaság erényét őszinte lélekkel
gyakorolják" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 51).” (KEK 2368)
„"Ha mindkét
lényeges összetevőt, tudniillik az egyesülést és az élet továbbadását megőrzik,
a házastársi aktus megtartja a kölcsönös igaz szeretet jelentését és
rendeltetését az ember nagyszerű hivatására, a szülőségre" (VI. Pál pápa:
Humanae vitae 12).” (KEK 2369)
„Az időszakos
megtartóztatás, továbbá az élet továbbadása szabályozásának az önmegfigyelésen
és a terméketlen periódusok kihasználásán alapuló módszere, megfelel az
erkölcsiség objektív kritériumainak. E módszerek tiszteletben tartják a
házastársak testét, bátorítják az egymás közötti gyengédséget és elősegítik a
hiteles szabadságra való nevelést. Ezzel szemben önmagában rossz "minden
olyan cselekedet, mely - akár a házassági aktust megelőzően, akár annak
végrehajtása közben, akár természetes következményeinek kibontakozása közben -
célként vagy eszközként szándékosan megakadályozza az élet továbbadását"
(VI. Pál pápa: Humanae vitae 14). "Így a természet szavának, mely a
házastársak kölcsönös és teljes odaadását mondja, a fogamzás meggátolása által
szembehelyezik az ellentmondás igéjét, tudniillik a teljes odaadás
megtagadását. Ebből pedig nem csupán az élet felé nyitott lelkület elutasítása
származik, hanem a házastársi szeretet belső igazságának - mely az egész
személy ajándékozására irányulna - színlelése is. (...) A fogamzásgátlás és a
terméketlen időszakok fölhasználása közti antropológiai és erkölcsi
különbségtétel (...) a személynek és a szexualitásnak két olyan fajtáját
foglalja magában, melyek kizárják egymást" (II. János Pál pápa: Familiaris
consortio 32).” (KEK 2370)
„ "Mindenkinek
el kell gondolkodnia azon, hogy az ember életét és az életfakasztás feladatát
nem lehet e világ kereteibe szorítani, mértékével mérni és csak ebből kiindulva
értelmezni, hanem mindig figyelembe kell venni az ember örök rendeltetését
is" (II. Vatikáni Zsinat: Gaudium et spes 51).” (KEK 2371)
„Az állam felelős a
polgárok jólétéért. Ezért törvényes, hogy beavatkozik a népesedés alakulásába.
Teheti ezt objektív és tiszteletteljes tájékoztatással, de semmiképpen sem önkényeskedő
és kényszerítő módon. Törvényesen nem léphet a házastársak kezdeményezése
helyébe, akik gyermekeik nemzésének és nevelésének elsődleges felelősei. Az
államnak nincs hatalma arra, hogy az erkölcsi törvénnyel ellenkező eszközökkel
avatkozzon be. (KEK 2372)
Feladat a mai napra: Azon gondolkozom, hogyan
növekedhet a szeretetem egy konkrét ember iránt, legyen az házastársam vagy más
valaki a családomban.