XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. március 31., hétfő

Március 31.



2. Napi elmélkedéshez:  Jézus másodszor esik el a kereszt alatt
Lk 22,32.33.54-62: „Uram – felelte Péter -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek.” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.” ... Elfogták Jézust és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: „Te is közéjük tartozol”. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.”  „Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

Imádságban követem az első héten elhangzott utasításokat. Beleképzelem magamat először abba a jelenetbe, amikor Jézus másodszor esik el a keresztúton, utána pedig abba a jelenetbe, ami Péterről szól.
Az utolsó vacsoránál Péter nagy őszinteséggel megígérte Jézusnak, hogy kész lesz arra, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesse őt. Azt gondolta magáról, hogy minden veszélyben és minden akadály ellenére, végig ki tud tartani Jézus mellett. Azonban az események megmutatták, hogy mennyire volt ténylegesen képes arra, hogy végig Jézus mellett álljon. Nekünk is van bizonyos elképzelésünk magunkról: mi ilyenek, olyanok vagyunk, ezt vagy azt tudjuk tenni. Az élet folyamán pedig megmutatkozik, mennyire igazak ezek. Vajon mi játszódhatott le Péter szívében akkor, amikor az asszony felismerésére „Ez is vele volt”, azonnal tagadta, hogy ismerné Jézust? Talán már túlságosan eltávolodott Jézustól: Péter messziről követte”. Miért tagadta újra, amikor nem sokkal ezután egy másik látta meg? Miért félt az egyszerű ember véleményétől, annyira, hogy az befolyásolta a Jézus mellett való döntését? Péter egzisztenciálisan tapasztalta meg, hogy nem elég a jóakarat. Ha szem elől téveszti Jézus tekintetét, újra elmerül jó szándékaival együtt, másodszor is elbukik. Jézus ezúttal sem hagyta egyedül Pétert a kudarcban, hanem segített, hogy újból találkozhasson tekintetével. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Mit fejezhetett ki Jézus tekintete? Milyen fájdalmat, ugyanakkor mekkora irgalmat, megbocsátást? Jézus tekintetében Péter saját valóságára pillantott rá. Saját gyengeségével, gyarlóságával, képtelenségével kellett szembesülnie, és nem véletlen, hogy ezért mély fájdalmat érez. Azonban ez a pillanat nem csak az önmagáról szerzett fájdalmas felismerés-, hanem a szabadulás pillanatát is jelenti Péter számára. Megszabadult hamis önképétől. Ezt a leckét kellett megtanulnia: Nem szabad bízni a saját erejében. „Teréz nem tehet semmit, de Teréz és Jézus mindent!” – fogalmazta meg Avilai Szent Teréz ezt a mély tapasztalatot. Mert Isten maga ébreszti bennünk a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. (vö. Fil 2,13) Imádságban beszéljünk Jézussal kudarcainkról, bűnbeesésünkről, és arról, hogy mit szeretne ezek által tanítani nekünk.

Feladat a mai napra: A másokkal való találkozásokban kitartok a Jézushoz való tartozásom mellett, és kérem Istentől ehhez a szükséges kegyelmet.

Este:Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Hogyan kísért engem a nap folyamán Jézus tekintete? Voltak lehetőségek megvallanom keresztény voltomat? Hogyan éltem meg ezeket? Milyen érzések voltak bennem? Hagyjam, hogy Jézus újra megbecsülő, megbocsátó, felemelő tekintetével táplálja lelkemet: „Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.” (Zsolt 110,7)

2014. március 30., vasárnap

Március 30.



4. Hét:  „Jézus megalázta magát ..., ezért Isten felmagasztalta”
Bevezető:
Miután a lelkigyakorlatunk 3. hetében megújítottuk belső döntésünket Krisztus követésében, ezen a héten folytatni szeretnénk ezt az utat, még közelebbről követni Jézust az ő irántunk szeretetből vállalt keresztútján. Szeretne bennünket még mélyebben bevonni a búzamag titkába, Húsvét misztériumába. Ezt a misztériumot azonban mi, emberek nagyon nehezen fogadjuk el: azt, hogy csak a szenvedés és a halál által jutunk az élethez, a feltámadáshoz. Mi inkább a jó létet kívánjuk, és szeretnénk minden szenvedést, vereséget, halált kizárni az életünkből. Keresztényként sem mondhatjuk, hogy már szabadok vagyunk ettől a világi gondolkodástól. Azonban, ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, be kell vallanunk, hogy nem tudjuk úgy tervezni életünket, hogy abban ne legyenek nehézségek, botlások, bűnök, kudarcok, szenvedések. Ezek elkerülhetetlenül az emberi élethez tartoznak. Ahogyan Ferenc pápa kijelentette, amikor a szerzetesek prófétai szerepéről beszélt a rendfőnökök novemberi ülésén: „Ténylegesen olyan tanúknak kell lennetek, akik másképpen cselekszenek, és másképpen viselkednek. Ám az életben nehéz elérni, hogy minden világos, pontos, jól kijelölt legyen. Az élet összetett: kegyelem és bűn szőttese. Ha valaki nem vétkezik, az nem ember. Mindannyian hibázunk, és be kell ismernünk gyengeségünket. A szerzetes, aki beismeri, hogy gyenge és bűnös, nem cselekszik a feladatául kiszabott tanúságtétel ellenében, épp ellenkezőleg, megerősíti azt, és ez mindenkinek jót tesz.” Ferenc pápának ezek a szavai azonban nem csak a szerzetesekre, hanem ugyanígy minden keresztény emberre érvényesek. Jézus emberi élete, különösen szenvedése és kereszthalála attól a hamis képünktől akar megszabadítani minket, hogy a tökéletes emberi élet az, amely minden bukás, veszteség, botlás, elesés, szenvedés és bűn nélkül való. Ezek szinte állandó kísérői életünknek, ám Jézus arra hív minket, hogy hozzá hasonlóan éljük át életünknek ezeket a tragédiáit. Richard Rohr, amerikai ferences szerzetes szintén hangsúlyozza egyik könyvében, hogy kell, hogy legyen életünkben legalább egy olyan élethelyzet, amelyet nem tudunk helyrehozni, kézben tartani, megmagyarázni, megváltoztatni, sőt, megérteni sem. „Az evangélium el tudta fogadni az élet tragikumát, de megnyugtatásunkra hozzátette, hogy túlélhetjük ezt a tragédiát, sőt még a növekedésünkhöz is hozzájárulhat. Ez a nagy fordulat. Minden attól függ, hogy hajlandók vagyunk-e a lentet fentnek látni, vagy Jung szavaival: 'ahol ez ember megbotlik és elesik, ott aranyat talál'. Norwichi Julianna költőibben fogalmazott: 'Először van a bukás, aztán a talpra állás. Mindkettő Isten kegyelmének köszönhető!'” (Richard Rohr, Emelkedő zuhanás, 96. old., Ursus Libris 2012).
Kérjük Jézust, hogy lépésről lépésre vezessen be minket ezen a héten a szenvedés misztériumába. Hogy szemlélve őt a szenvedés útján, azzal az Istennel találkozzunk a mélyben, aki tud együtt érezni gyöngeségeinkkel (vö. Zsid 4,15). Kérjük, hogy adja meg a kegyelmet, hogy tudjuk követni őt a kiüresedés útján, és hagyni, hogy az Atya minket is felemeljen és felmagasztaljon.Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek.” (Fil 2,5-9)

1. nap_Napi elmélkedéshez:  Jézus először esik el a kereszttel
Mt 14,22.24-33: Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra. A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. „Kísértet!” - mondták, s félelmükben kiabáltak: Jézus azonban megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!”  „Gyere!” - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram ments meg!” Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?” Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: „Valóban Isten Fia vagy!”

Imádságomban továbbra is követem az első héten elhangzott utasításokat. Figyelmem a mai napon Jézus első elesésére irányuljon, és ebben az elesésben szemléljem Péter tapasztalatát is. Az ima során úgy képzelem el a két jelenetet, hogy magam is ott vagyok. Hol vagyok jelen, kinek a személyében? Kérjem a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy mutassa meg az elesésben a számomra elrejtett Isteni bölcsességet.
Szeretnénk látni Jézust: Mit jelent ma számomra látni Jézust, aki a kereszt súlya alatt a földre esik? Talán azon is tűnődöm, vajon miért nem látom olyan erősnek Jézust, aki képes hősiesen végig vinni a keresztet anélkül, hogy elesne? Hogyan szeretném látni magamat, az ő helyében? Mit várnék magamtól? Hogyan élhette meg Jézus belsőleg ezt az elesést?
Figyeljünk most a második idézetre: Senki sem ismerte fel a tanítványok közül Jézust, amikor a vízen járva feléjük közeledett. Csak amikor megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!”, akkor jöttek rá, hogy Jézus az. Vajon mi indíthatta Pétert arra a felszólításra, amely kicsit fennhéjázónak tűnhet a számunkra? Mennyire akart csupán bizonyítékot kapni arra, hogy valóban Jézust látják közeledni? Vagy már hitének kifejezése volt a Jézushoz intézett kérés? Péter bátor, bízva indult el, és biztos csodálva fedezte fel: igen, járok a vízen! Bizonyára jól érezte magát a vízen járva! De ezzel még nincs befejezve a történt – 'sajnos', gondolhatta volna Péter utólag. Ez azonban nem lett volna igazi tanúságtétel számunkra. Talán úgy gondoljuk, hogy az lenne tökéletes, ha valaki képes lenne mindvégig elmerülés nélkül Jézushoz menni. Tökéletes, de nem emberi. Az emberi valóság azonban – és Péteré is az, hogy néha nagyon bátrak vagyunk, néha pedig nagyon félünk. De mi Péter tanúságtételének a második fele? Hogy nem habozott, amikor merülni kezdett, hogy segítségért kiáltson. Azonnal Jézus megmentő keze felé nyúlt. Merülhetünk, de nem kell megfulladnunk, mert ott van Isten segítő, megmentő keze. Az elesésnél, a kudarcnál nem maradunk földön, ha van elég alázatunk kérni Isten irgalmát. Péter kételkedett, de pont ez szolgált másoknak Jézus felismerésére: „Valóban Isten Fia vagy!” Semmi, amit élünk, nem fölösleges: elesésünknek is megvan a maga „haszna”.
Köszönöm Jézus, hogy minden bukásnál velem vagy és hogy újra felém nyújtod megmentő kezedet.

Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy van-e ma valami, amit teherként élek meg, ami rám nehezedik és próbál lehúzni, elbuktatni. Akkor újra Jézusra tekintek, és próbálom felfedezni, hogy hozzám fordul és segítséget nyújt.
Este:Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra, és kérem a Szentlélek segítségét, hogy Jézus szemeivel tudjam meglátni mindazt, amit éltem. Hol tapasztaltam  Jézus felemelő jelenlétét? Azokat a szituációkat és helyzeteket, amelyek nehezek voltak számomra, Isten kezébe helyezem. „Uram, Jézus, te vagy a menedékem, a segítőm. Benned bízom!” (vö. Zsolt 9,10)

2014. március 29., szombat

Március 29.



7. nap_______
Napi elmélkedéshez:  MTörv 30,15-20
Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”

Imádságunkban kövessük a ritmikus ima módját (lásd 1. hét,1. nap). Csendesedjünk el, érzékeljük testünket, jelen valóságunkat, és engedjük, hogy visszhangozzék bennünk az az 1-2 mondat, ami bennünket megérint a mai szentírási idézetből. Majd kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, amit most nagyon fontosnak érzünk. Jézus ma újra hozzánk intézi kérdését:
Akarsz-e követni engem?
Engedjük, hogy találkozzunk Jézus tekintetével, amint kéri tőlünk: válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet… Hogyan néz rám? Miről beszél nekem tekintete?
Majd engedjem, hogy újra mondja nekem: „Elérkezett az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Most milyen érzéseket, gondolatokat, vágyakat vált ki belőlem, e hét utolsó napján, mindaz után, amiről az elmúlt napokban elmélkedünk? Mit szeretnék Jézusnak válaszolni? Hívjuk meg Jézust imabeszélgetésre. Majd egy Miatyánkkal lezárva beszélgetésünket, jegyezzük fel tapasztalatainkat.

Imádságunk után pedig szánjunk pár percet arra, hogy reflektáljunk az egész hétre, így készülve a beszélgetésre.
·         Milyen kép jut most az eszembe, ha visszatekintek a hetemre? Mit éltem meg?
·         Mi érintett meg leginkább? Milyen módon kapcsolódott az ahhoz, amit élek?
·         Hol és hogyan tapasztaltam Isten jelenlétét, vezetését? Tudtam-e engedni, hogy vezessen? Mi jelentett számomra nehézséget, kihívást?
·         Milyen módon tudtam jelen lenni az imában? Sikerült-e gyakorolnom magam a fegyelmezettségben, az imádságban? Hogyan hatott ez a mindennapi életemre?
·         Mit ismertem fel Istenről és önmagamról? Mi ragadott meg Jézus személyében?
·         Milyen kegyelmet kértem, és kaptam az Istentől? Mire szeretnék visszatérni?

Feladat a mai napra: Szívemben napközben többször ismétlem azt, ami az idézetből megérintett engem.

Este: Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Újra átolvasom a mai idézetet és megnézem, hogyan váltottam életre, hogyan szőtte át a napomat. Milyen kegyelmet kaptam a mai nap folyamán? Mit vittem magammal a beszélgetésből? Hálát adok a kapott kegyelmekért, és kérem a Szentlelket, hogy elvezessen egyre mélyebben Krisztus követésébe.

2014. március 28., péntek

Március 28.



6. nap_______
Napi elmélkedéshez:  Lk 7,36-50
Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: „Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az kérte: „Mester! Hát mondd el!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet elengedett” - felelte Simon. „Helyesen feleltél” - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bűneid bocsánatot nyernek.” A vendégek összesúgtak: „Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?” De ő ismét az asszonyhoz fordult: „A hited megmentett. Menj békével!”

A mai napon térjünk vissza a 3. nap utasításaihoz, és a fönti idézet segítségével gondoljuk át a vezérelv, alapigazság 4. és 5. részét: „Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Ugyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva, ami jobban elvezet bennünket a célba, amire teremtve vagyunk.”
Kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy világosítsa meg számunkra a vezérelv alapigazság e részét a fönti evangéliumi részleten keresztül.
Az elmélkedéshez teremtsük meg szemlélődésünk színterét. Képzeljük el helységét, Simon házát, a vendégeket, a körülményeket, az illatokat, hangokat… Miről beszélgetnek? Hogy van jelen Jézus, mit csinál, mit mond? Látom, amint bejön a bűnös asszony, aki megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Hogyan fogadja Jézus ezt a gesztust? Hogyan tekint rá? Megfigyelhetem Simon és a vendégek zúgolódását, suttogását, és amint Jézus kezd hozzájuk beszélni… Hol helyezkedem el a történetben? Esetleg kivel azonosulok? Egy vagyok a vendégek közül, vagy én hívtam meg Jézust vacsorára, vagy én vagyok az, aki belopakodom a házba, mert Jézust keresem, és szomjazom irgalmas tekintetére, megbocsátására? Megpróbálom átélni ezt a történetet. Hogyan világít rá a történet az ignáci vezérelv alapigazság fönt említett részére? Hogyan tette magát közömbössé az asszony a jelenlévők véleményétől, figyelmen kívül hagyva a gyalázatot, a gúnyt, a megszólást… Mi az, amit Simon nem tud elengedni? Megkérem Jézust arra, hogy beszélgessünk el azokról a dolgokról, amiket megérint bennem. Majd Miatyánkkal lezárom imádságomat, és leírom azt, amit az imában tapasztaltam.

Feladat a mai napra: Megpróbálom ma közömbössé tenni magam olyasmitől, ami nekem nagyon fontos, és keresni, hogyan tudom szolgálni Istent az embertársaimban.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Újra átolvasom a mai idézetet és megnézem, hogyan váltottam életre. Hálát adok a kapott kegyelmekért, és kérem a Szentlelket, hogy elvezessen az istengyermekek teljes szabadságára.

2014. március 27., csütörtök

Március 27.



5. nap_______
Napi elmélkedéshez:  Jer 17,5-10
Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól. Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belőle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön. Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye. Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hőség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe? Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.

A mai napon térjünk vissza a 3. nap utasításaihoz, és a fönti idézet segítségével gondoljuk át a vezérelv, alapigazság 2. és 3. részét: „Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Ebből következik, hogy az embernek ezeket annyira kell felhasználnia, amennyire célja elérésében segítik, és annyira kell megválnia tőlük, amennyire akadályozzák abban.”
Mit jelent ez számomra? Mit értettem az Istentől, mi az életem célja, és az oda vezető út? Fordítsuk figyelmünket arra, hogyan is használom a teremtett dolgokat. Kérjük a mai imádsághoz a Szentlélektől az őszinteség és tisztánlátás kegyelmét, és segítsen abban, hogy minden szándékom, cselekedetem és tevékenységem tisztán az Isteni Felség szolgálatára és dicsőítésére irányuljon.
Mi tart vissza bennünket abban, hogy átadjuk magunkat Istennek? A 3. nap idézetében Jézus azt mondta: Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Egy másik helyen úgy fejezi ezt ki: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.” (Mt 10,37-38). Jeremiás próféta által is erre hívj fel a király figyelmét az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik… de Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye…
Hogyan használom a teremtett dolgokat? Miben kapaszkodom, mi ad nekem biztonságot? Ezek a teremtett dolgok segítenek-e engem Krisztushoz, vagy inkább eltávolítanak tőle? Melyik segít és melyik nem? Jeremiásnál mondja az Úr: Csalárdabb az emberi szív mindennél... Ki lát bele titkos rejtekeibe? Mire világít most nekem rá a Szentlélek? Esetleg hol látom magamat belekapaszkodni hamis kapaszkodókba? Milyen igaz kapaszkodót kínál most fel nekem az Úr?
Egy búzamag csak akkor tud termést hozni, ha szabadon rábízza magát a magvető kezére és engedi, hogy azt tegye vele, amit szükségesnek tart. Ha belekapaszkodik egy fűszálba, nem tud a földbe hullani és termést hozni. Nem elég azt gondolni, hogy bízunk az Istenben. Tetteinkben, életvitelünkben is nyilvánvalóvá kell válnia e bizalomnak.
Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy ráláthassunk hamis biztonságainkra, és vezessen el minket arra a belső szabadságra, hogy elengedve őket, bele tudjunk kapaszkodni Isten erejébe, gondviselő szeretetébe.

Feladat a mai napra: Ma tudatosan lemondok arról, ami nekem hamis biztonságot ad, és keresem annak módját, hogy az imádságban megkapaszkodjak Isten igéjébe, jelenlétébe.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Újra átolvasom a mai idézetet és megnézem, hogyan váltottam életre. Hálát adok a kapott kegyelmekért, és kérem a Szentlelket, hogy elvezessen az istengyermekek teljes szabadságára.

2014. március 26., szerda

Március 26.



4. nap_______
Napi elmélkedéshez:  Lk 10,25-37
Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.”  „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz” - válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. - Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” - felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

A mai napon térjünk vissza a 3. nap utasításaihoz, és a fönti idézet segítségével gondoljuk át a vezérelv, alapigazság első részét: „Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ezáltal lelkét üdvözítse.” Mit jelent ez számomra? Hogyan világít erre rá a mai idézet.
Kérjük a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy Jézussal találkozhassunk, jobban megismerhessük őt és rávilágítson arra, hogyan dicsérhetjük, tisztelhetjük és szolgálhatjuk őt életünkkel.
Az elmélkedéshez teremtsük meg újra szemlélődésünk színterét. Képzeljük el helységét, az embereket, az illatokat, hangokat… Kik vannak jelen és miről beszélgetnek egymással? Hol helyezkedem el a történésben? Hogyan van jelen Jézus, figyelem tekintetét, szavait. Majd képzeljük el a példabeszéd történetét, amint a rablók kezére kerül a férfi, amint félholtra verik és otthagyják, majd jön egy pap, és továbbhalad, jön egy levita és továbbhalad, aztán jön egy szamaritánus, aki megáll és elkezd gondoskodni róla… Hol helyezkedem el ebben a történetben? Esetleg kivel azonosulok, vagy inkább egy külön személy vagyok a történetben? Figyeljünk belső megmozdulásainkra, érzéseinkre, gondolatainkra. Mit tennénk most? Mire vágyunk most? Hogyan látom a történetben megvalósulni a földbe hulló búzamagot? Arról, amit tapasztalunk, ami megérint minket, kezdjünk egy imabeszélgetést Jézussal. Majd fejezzük be imádságunkat egy Miatyánkkal, és írjuk le tapasztalatunkat. Mi világosult meg bennem? Miben kaptam megerősítést? Mit ismertem meg Istenről és magamról?

Feladat a mai napra: Figyelmes leszek, hogy kinek nyújthatok ma segítséget. Engedem, hogy ma valaki kimozdítson engem komfortzónámból. Megteszem Jézusért, Jézus erejében bízva.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Újra átolvasom a mai idézetet és megnézem, hogyan váltottam életre. Hálát adok a kapott kegyelmekért, és kérem a Szentlelket, hogy erősítse meg bennem a vágyat, hogy szeressek, és ne akarjak mást, mint szeretni azokat, akiket mellém ad.