6. Napi elmélkedéshez: Mk
5,21-43
Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó
partján nagy tömeg sereglett köré. Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a
zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult, és igen kérte:
„Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.”
El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte. Volt ott egy
asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az
orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább
romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és
hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját
érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében,
hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez
fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod,
hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő
körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve - mert hisz
tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott
mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj
egészséges!” Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és
közölték: „Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” A hír
hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!”
Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg,
hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok
siratót, jajgatót találtak ott. Bement, s így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok
itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik.” Erre kinevették. Ő
azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s
kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. Megfogta a
kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány,
parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves
lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. De ő szigorúan
meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette
őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni.
Imádságomban ma is
követem az 5. nap utasításait. Megpróbálom elképzelni a színteret, és megérezni
benne a helyemet? Hol vagyok jelen, kinek személyében, vagy sajátosan vagyok
jelen?
Uram, látni szeretnénk Jézust! - A mai
evangéliumi részletben Isten emberszerető jóságát szemlélhetjük Jézusban.
Milyen komolysággal figyel Jairusra, aki lába elé borul, milyen szelíd
szeretettel akarja a vérfolyásából meggyógyult asszonyt biztosítani Isten
oltalmazó irgalmáról, és milyen gyöngéd szeretettel fogja meg a kislány kezét,
hogy új életre támadjon. Elidőzök abban, ami leginkább megérint engem. Elidőzök
Jézus jelenlétében. Tudom-e engedni, hogy ma én legyek az, akivel Jézus jót
akar tenni? Talán azzal akarja ezt tenni, hogy figyelmesen meghallgat, vagy
érdeklődik irántam és engedi, hogy megérintsem, gyógyulást nyerjek nála, vagy azáltal,
hogy eljön hozzám, leül mellettem, megfogja a kezemet és új életet ad nekem.
Engedjük meg nekik, hogy ma egészen személyesen szeressen minket.
Feladat
a mai napra:
Megfigyelem, ma kiben látom meg Jézus engemet szerető arcát? Engedem, hogy
szeressen, és ajándékként fogadom, anélkül, hogy azonnal viszonoznám.