Napi elmélkedéshez: Lk
10,1-3.9.16.20
Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket
kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így
szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás
urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint
bárányokat a farkasok közé. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek:
Közel van hozzátok az Isten országa! Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki
titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el,
aki küldött.” … A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram - mondták
-, nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt
nekik: „... De mégse annak örüljetek,
hogy a gonosz lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy
nevetek föl van írva a mennyben.”
Imádságomban
ma is követem március 16. nap utasításait: Az ima során úgy képzelem el a jelenetet,
hogy magam is ott vagyok, amikor Jézus kiválaszt más hetvenkettőt, és amikor ők visszatérnek Jézushoz. Látom a személyeket:
Jézust, a tanítványokat, hallgatom beszédüket: „Menjetek! Úgy küldelek benneteket,”..., figyelem cselekedeteiket: „nagy örömmel tért vissza”, és megérzem a
saját helyemet is. Hol vagyok jelen, kinek a személyével tudok azonosulni,
esetleg önmagamként vagyok jelen? Ott időzök el, ami leginkább megérint.
Azt a kegyelmet
is kérjük a mai imádságban, hogy újra átélhessük saját kiválasztottságunkat és
küldetésünket. A keresztségünk óta Isten kiválasztott népéhez tartozunk, és
Jézus küldetésében részesülünk. Ma, Jézus igéjén keresztül akarja megújítani és
aktuálissá tenni hivatásunkat, hogy munkatársaként tekinthessen ránk: hogy utat
készítsünk neki és Isten országának, hogy örömhíre eljuthasson az emberek
szívéhez. A missziós küldetés pedig több mint egy feladat, amelyet Jézus bíz
ránk. Jézus személyének, lényegének, szeretetének a kifejezéséről, továbbításáról
van szó. Ezért a Jézussal való egységből fakad. „Aki titeket hallgat, engem hallgat.” Jézus szócsöve vagyunk, akiken
keresztül az emberekhez beszél. Akkor is azok vagyunk, amikor nem akarunk
beszélni. Jézus tudja, hogy az elutasítástól való félelem gátolja sokszor az
Evangélium hirdetését. Ezért Jézus arra figyelmeztet minket tanítványaival
együtt, hogy nem minket utasítanak el, hanem magát Jézust, akár nehéz és eredménytelen
a missziós munka, akár nagy sikerrel jár, mint a tanítványoknál, akik óriási
élménnyel tértek vissza Jézushoz. Mindig van oka az örömnek: „nevetek föl
van írva a mennyben.” Az igazi örömünket nem az eredmény határozza meg,
hanem a Jézus által kapott identitásunk és hatalmunk. Kérjük, hogy a Szentlélek
vezessen bennünket a mai napon azokhoz az emberekhez, akikhez Jézus menni akar.
Feladat a mai napra:
Figyelek azokra a lehetőségekre, ahol Jézus munkatársaként hirdethetem Isten országát, közelségét,
amelyet abban az örömben teszek, hogy nevem föl van írva a mennyben.
Este: Visszatekintés a napra: Jézus szerető tekintetébe helyezem magamat, és vele
együtt tekintek a napra. Hogyan vezetett a Szentlélek? Nyitott, fogékony
voltam-e az indíttatásaira? Azzal a tudattal éltem meg, hogy Jézus rajtam
keresztül akar közeledni az emberekhez, kapcsolatba lépni velük? Hagyjam, hogy
Jézus kifejezze nekem, mint kiválasztott munkatársának irántam való háláját és
örömét.