7. nap_______
Napi elmélkedéshez:
MTörv 30,15-20
Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a
kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma
adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod
parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az
Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha
azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket
imádni s nekik szolgálni, akkor ma tudtotokra adom: Menthetetlenül
elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy
birtokba vedd, nem fogtok sokáig élni. Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a
földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát
válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat,
a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti
számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr,
a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy
nekik adja.”
Imádságunkban kövessük a
ritmikus ima módját (lásd 1. hét,1. nap). Csendesedjünk el, érzékeljük
testünket, jelen valóságunkat, és engedjük, hogy visszhangozzék bennünk az az
1-2 mondat, ami bennünket megérint a mai szentírási idézetből. Majd kérjük a
Szentlélektől azt a kegyelmet, amit most nagyon fontosnak érzünk. Jézus ma újra
hozzánk intézi kérdését:
Akarsz-e követni engem?
Engedjük, hogy találkozzunk
Jézus tekintetével, amint kéri tőlünk: válaszd
az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te
Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az
életet… Hogyan néz rám? Miről beszél nekem tekintete?
Majd engedjem, hogy újra mondja
nekem: „Elérkezett
az óra, amikor megdicsőül az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a
búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok
termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a
világban, az megmenti az örök életre. Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s
ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az
Atya. Megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az
órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Most milyen érzéseket, gondolatokat, vágyakat vált
ki belőlem, e hét utolsó napján, mindaz után, amiről az elmúlt napokban
elmélkedünk? Mit szeretnék Jézusnak válaszolni? Hívjuk meg Jézust
imabeszélgetésre. Majd egy Miatyánkkal lezárva beszélgetésünket, jegyezzük fel
tapasztalatainkat.
Imádságunk után pedig szánjunk pár percet arra, hogy reflektáljunk
az egész hétre, így készülve a beszélgetésre.
·
Milyen kép jut most az eszembe, ha visszatekintek a hetemre? Mit éltem meg?
·
Mi érintett meg leginkább? Milyen módon kapcsolódott az ahhoz, amit élek?
·
Hol és hogyan tapasztaltam Isten jelenlétét, vezetését? Tudtam-e engedni,
hogy vezessen? Mi jelentett számomra nehézséget, kihívást?
·
Milyen módon tudtam jelen lenni az imában? Sikerült-e gyakorolnom magam a
fegyelmezettségben, az imádságban? Hogyan hatott ez a mindennapi életemre?
·
Mit ismertem fel Istenről és önmagamról? Mi ragadott meg Jézus személyében?
·
Milyen kegyelmet kértem, és kaptam az Istentől? Mire szeretnék visszatérni?
Feladat a mai napra: Szívemben napközben többször ismétlem azt, ami az
idézetből megérintett engem.
Este: Visszatekintés a napra:
Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Újra
átolvasom a mai idézetet és megnézem, hogyan váltottam életre, hogyan szőtte át
a napomat. Milyen kegyelmet kaptam a mai nap folyamán? Mit vittem magammal a
beszélgetésből? Hálát adok a kapott kegyelmekért, és kérem a Szentlelket, hogy
elvezessen egyre mélyebben Krisztus követésébe.