2. Napi elmélkedéshez: Jézus
másodszor esik el a kereszt alatt
Lk 22,32.33.54-62: „Uram – felelte Péter -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a
halálba is kövesselek.” Ő azonban így válaszolt: „Péter, mondom neked, mielőtt
ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz.” ... Elfogták Jézust
és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet
raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül
a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta:
„Asszony, nem is ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt:
„Te is közéjük tartozol”. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt
el egy óra, más valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen
galileai.” „Ember - tagadta újra Péter
-, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr
megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az
Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves
sírásra fakadt.
Imádságban követem az első héten elhangzott
utasításokat. Beleképzelem magamat először abba a jelenetbe, amikor Jézus
másodszor esik el a keresztúton, utána pedig abba a jelenetbe, ami Péterről
szól.
Az utolsó vacsoránál Péter nagy őszinteséggel
megígérte Jézusnak, hogy kész lesz arra, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is
kövesse őt. Azt gondolta magáról, hogy minden veszélyben és minden akadály
ellenére, végig ki tud tartani Jézus mellett. Azonban az események megmutatták,
hogy mennyire volt ténylegesen képes arra, hogy végig Jézus mellett álljon.
Nekünk is van bizonyos elképzelésünk magunkról: mi ilyenek, olyanok vagyunk,
ezt vagy azt tudjuk tenni. Az élet folyamán pedig megmutatkozik, mennyire
igazak ezek. Vajon mi játszódhatott le Péter szívében akkor, amikor az asszony
felismerésére „Ez is vele volt”,
azonnal tagadta, hogy ismerné Jézust? Talán már túlságosan eltávolodott
Jézustól: Péter messziről követte”.
Miért tagadta újra, amikor nem
sokkal ezután egy másik látta meg? Miért félt az egyszerű ember véleményétől,
annyira, hogy az befolyásolta a Jézus mellett való döntését? Péter
egzisztenciálisan tapasztalta meg, hogy nem elég a jóakarat. Ha szem elől
téveszti Jézus tekintetét, újra elmerül jó szándékaival együtt, másodszor is elbukik.
Jézus ezúttal sem hagyta egyedül Pétert a kudarcban, hanem segített, hogy újból
találkozhasson tekintetével. Az Úr
megfordult, s rátekintett Péterre. Mit fejezhetett ki Jézus tekintete?
Milyen fájdalmat, ugyanakkor mekkora irgalmat, megbocsátást? Jézus tekintetében
Péter saját valóságára pillantott rá. Saját gyengeségével, gyarlóságával,
képtelenségével kellett szembesülnie, és nem véletlen, hogy ezért mély
fájdalmat érez. Azonban ez a pillanat nem csak az önmagáról szerzett fájdalmas felismerés-,
hanem a szabadulás pillanatát is jelenti Péter számára. Megszabadult hamis
önképétől. Ezt a leckét kellett megtanulnia: Nem szabad bízni a saját erejében.
„Teréz nem tehet semmit, de Teréz és Jézus mindent!” – fogalmazta meg Avilai Szent
Teréz ezt a mély tapasztalatot. Mert Isten maga ébreszti bennünk a szándékot, s
hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. (vö. Fil 2,13) Imádságban
beszéljünk Jézussal kudarcainkról, bűnbeesésünkről, és arról, hogy mit szeretne
ezek által tanítani nekünk.
Feladat a mai napra: A másokkal való találkozásokban kitartok a
Jézushoz való tartozásom mellett, és kérem Istentől ehhez a szükséges
kegyelmet.
Este:Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Hogyan kísért engem a nap
folyamán Jézus tekintete? Voltak lehetőségek megvallanom keresztény voltomat?
Hogyan éltem meg ezeket? Milyen érzések voltak bennem? Hagyjam, hogy Jézus újra
megbecsülő, megbocsátó, felemelő tekintetével táplálja lelkemet: „Útközben a
patakból iszik, és újra fölemeli a fejét.” (Zsolt 110,7)