1Kir 21,1-19 (A vágyak rendetlensége)
Nabotnak,
a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája
mellett. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a
szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik
házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem
az árát pénzben.” Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól,
hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” Acháb és Izebel Acháb hazament.
Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt. Felesége, Izebel erre azt mondta
neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél és légy jókedvű. Majd én
megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.” Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő
pecsétjével és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. S
városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy
tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt.
Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. Aztán
előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek
és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a
város elé és agyonkövezték. Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta
magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe és birtokba vette. Az Úr
hallatta szavát és azt mondta a tisbei Illésnek: „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához,
aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye.
És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál és most még az örökséget is
eltulajdonítod?”
„Nem szegi meg ezt a parancsolatot az a vágy, hogy
a felebarát javait megszerezzük, csak igazságos eszközökkel akarjuk. A
hagyományos hitoktatás jó valóságérzékkel mutat rá "azokra, akiknek a
legtöbbet kell harcolniuk a kapzsi vágyakkal", és hogy ezért őket "jobban
kell buzdítani, hogy ezt a parancsolatot megtartsák": "Ilyenek
például, a kereskedők, akik óhajtják az éhínséget és a drágaságot, és nem jó
szemmel nézik, ha mellettük más is kínálja áruját vagy vásárol, mert nélkülük
drágábban tudnának eladni és olcsóbban tudnának vásárolni. Azok is vétenek,
akik kívánják mások ínségét, hogy eladásból és vételből nagyobb hasznot
tudjanak húzni (...).Orvosok, akik betegségekre vágynak; ügyvédek és bírák,
akik ügyekre és perekre várnak..." (Római Katekizmus 3, 10, 23).” (KEK
2537)
„A tizedik parancsolat megkívánja, hogy száműzzük
az irigységet az emberi szívből. Amikor Nátán próféta Dávid királyban
bűnbánatot akart ébreszteni, elmondott neki egy példázatot a szegény emberről,
akinek nem volt semmije, csak egy leányaként szeretett báránykája, és a
gazdagról, akinek számos nyája volt, mégis elvette a szegénytől a báránykáját.
Az irigység a leggonoszabb tettekre is vezethet. A halál a Sátán irigysége
révén jött a világra (Bölcs 2,24). "Harcolunk egymással és az irigység fegyverzett
föl minket egymás ellen (...). Ha ilyen elkeseredetten szabdaljuk Krisztus
Testét, hová jutunk? Mintha ízekre akarnánk tépni (...). Ugyanazon Test
tagjainak mondjuk magunkat, és úgy marcangoljuk egymást, mintha vadállatok
lennénk" (Aranyszájú Szent János).”(KEK 2538)
Az lehetne a mai elmélkedésünk egyik központi kérdése,
hogy vajon miért végződött a mai bibliai történet Nabot tagadó válaszával Acháb
király kérdésére? Miért esett bűnbe Acháb? Hogyan kerülhette volna el a bűnt?
Legyen számunkra Jézus magatartása példa a kísértés elleni hasonló helyzetekben:
„Ezt mind neked adom”. Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat,
Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!” (Mt 4,10)
Feladat a mai napra: Harcolok negatív érzéseim ellen
(kedvetlenség, harag), és nemet mondok a kísértőnek a hangjára, aki azt
próbálja sugallni, hogy jogom van megszerezni magamnak mind azt, amit kívánok.