1. Hét: „Uram,
látni szeretnénk Jézust”
Bevezető:
Amikor rászánjuk magunkat arra, hogy egy lelkigyakorlaton részt vegyünk,
egy belső indíttatást érzékelünk magunkban. Talán egy belső nyugtalanságként
jelentkezik, ami arra hív: Kelj fel! Lépj ki az álló vízből! Indulj útnak és
keresd az Istent!
A nagyböjt az Istenkeresésnek gyönyörű időszaka. Amikor hamvazószerdán
hamuval keresztet rajzol a pap a homlokunkon, azzal a mondattal: „Emlékezz
ember, hogy porból vagy, és porrá leszel” vagy „térjetek meg és higgyetek az
evangéliumban”, akkor szembesülünk saját valóságunkkal. Teremtmények vagyunk.
Nem mi vagyunk az Isten. Más az Alkotóm, aki életemet a kezében tartja, és
ismeri a jövőmet. Tőle kaptam a létemet és csak úgy lehetek boldog, ha nap mint
nap Belőle táplálkozom. A szívünk ezt jól tudja és keresi Őt, szomjazik Rá,
szomjazik a Vele való találkozásra.
Ezt fejezték ki azok a görögök, akik húsvét ünnepére felzarándokoltak
Jeruzsálembe, hogy „az ünnepen imádják az Istent. Ezek Fülöphöz fordultak, aki
a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”
(Jn 12,20-21).
Mi fejeződik ki ebben a rövid kérésben? Biztosan hallottak Jézusról,
csodáiról, gyógyulásokról, ördögűzésekről, halottak feltámasztásáról, és hogy
úgy tanít, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. (vö. Mk
1,22). Kíváncsiak lehettek rá. De hiszem azt, hogy minden mégannyira felületes
kíváncsiskodás mögött meghúzódik egy mély egzisztenciális vágy: a teljesség, az
egészség, a gyógyulás iránti vágy. Ez a tudatunk alatt mozgat minket. És jó, ha
most nagyböjtben időt és teret engedünk ennek a vágynak. Megérezzük ennek
létezését és engedjük, hogy imádságra indítson minket. Vegyük komolyan ezt a
vágyat, hiszen Isten is komolyan veszi. Mélységesen meg akar minket ajándékozni
szeretetével, jelenlétével, gyöngéd, szelíd gondoskodásával. De ahhoz, hogy ezt
megtehesse, a mi belső hajlandóságunkra van szüksége: hogy átadjuk Neki a
volánt.
Egy lelkigyakorlat mindig kaland is. Elindulunk, de nem mi adjuk meg az
irányt. Isten Lelke a vezetőnk. Fogjuk meg felénk nyújtott kezét, és engedjük,
hogy vezessen minket: oda, ahova ő akar! Hegyeken, völgyeken, napsütéses,
ködös, homályos szakaszokon át, küzdelmes vagy könnyű lejtőkön. Ezek mind hozzá
tartoznak. Loyolai Szent Ignác a lelkigyakorlatos könyvében rámutat arra, hogy
egy lelkigyakorlat alatt megélünk vigaszokat és vigasztalanságokat. Örömteli
pillanatokat, mély találkozásokat és olyanokat, amikor legszívesebben
menekülnénk, feladnánk az egészet, üresnek, hiábavalónak érezzük az egészet. Fontos
szabály, hogy mindvégig tartsunk ki döntésünk mellett, még ha nehezünkre is
esik. Ne változtassunk semmit, hanem mindig újra erősítsük meg
elhatározásunkat, hogy komolyan akarjuk venni a lelkigyakorlatot. Isten csak
úgy tud bennünk dolgozni, ha mindvégig kitartunk mellette és küzdelmeinket
felajánljuk a Szentléleknek. Térjünk mindig újra vissza az Istennel való
találkozás iránti vágyunkhoz, kérjünk az Isten kegyelmét, akkor egyszer csak ki
fog sütni a nap. Szívünk megtisztul, és meglátjuk az Istent, maga mellé vesz és
megízlelhetjük boldogító társaságát.
1. Napi elmélkedéshez: Zsolt
63,2-9
Isten, én
Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem,
mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld. Téged keres tekintetem a szent sátorban,
hogy erődet és dicsőségedet megláthassam. Mert kegyelmed többet ér, mint az
élet, ajkam dicséretet zeng neked. Magasztallak egész életemen át, s nevedben
emelem imára kezem. Lelkem eltelik veled, mint zsírral és velővel, s a szám
ujjongó örömmel mond dicséretet. Fekhelyemen rólad elmélkedem, éjjel virrasztva
feléd száll a lelkem. Valóban, te lettél gyámolom, szárnyad oltalmában
vigadzom. Lelkem hozzád ragaszkodik, jobbod szilárdan tart engem.
Lelkigyakorlatunk első
napján szánjunk figyelmet arra, hogyan is imádkozzunk. Szent Ignác különféle
imamódokat javasol, és ma azt javasolom, hogy próbáljunk a ritmikus imamódjával
elmélkedni a 63. zsoltárral. Ahhoz, hogy rá tudjuk hangolódni az imádságra,
keressük meg annak megfelelő helyét, ahol most fél órát zavartalanul el tudok
tölteni csendben. Érdemes ilyenkor kikapcsolni vagy lehalkítani mobilunkat.
Hiszen Isten hív minket, de sosem telefonon! Ezért, ha valaki telefonál, akkor
inkább az imádságukat fogja megszakítani. Fontos, hogy Istennek most teljesen
oda tudjuk szánni ezt az időt, fegyelmezetten jelen tudjunk lenni. Teremtsük
meg az imádságunk helyét, esetleg egy kereszt, vagy Krisztus ikon/kép, egy
mécses meggyújtása segíthet. Most elolvasom a fönt megadott zsoltárt. Elolvasom
2-3szor, figyelve, hogy melyik szó, mondat, kép érint meg engem. Kiválasztom
belőle egy-kettőt, amit alá is húzhatok, és ezzel kapcsolatban megfogalmazom,
milyen kegyelmet kérnék most Istentől, amit csak ő ajándékozhat nekem.
Helyezzük magunkat Isten
jelenlétébe. Ezt tehetem azzal, hogy odafigyelek testtartásomra, megérkezek
önmagamhoz és az Istenhez, aki jelen van bennem. Gyönyörű az imádság, amit
Loyolai Szent Ignác ajánl egy-egy ima elején: „Uram, add, hogy ezt az időt
egészen Neked tudjam adni mindazzal, amim van, és ami vagyok. Legyen ez a Te
dicsőségedre, tiszteletedre és szolgálatodra.” Ezután elmondom Istennek a fönt
megfogalmazott kérésemet. Majd figyelmemet újra azokra a szavakra, képekre
irányítom, amelyek megérintettek, ismételgetem magamban, lélegzetem ritmusában,
és engedem, hogy Isten szava hasson rám. Elidőzök abban, ami megérintett és
baráti beszélgetésre hívom a Szentháromság valamelyik személyét, aki most
legközelebb áll hozzám. Elbeszélgetek vele arról, ami megérintett. Amikor
letelt a fél óra, elköszönök Istentől és lezárom a beszélgetés egy Miatyánkkal
vagy Dicsőséggel. Az ima után feljegyzem magamnak, ami fontos lett számomra.
Feladat a mai napra: Napközben újra meg újra emlékezetembe idézem azokat
a mondatokat, azt a képet, ami az imában megérintett. Engedem, hogy táplálja a
szívemet.
Este: Visszatekintés a napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Újra Isten
jelenlétébe helyezem magam és kérem tőle, hogy világosítsa meg napomat, hogy az
Ő szemével láthassam mindazt, ami történt. Milyen kegyelmet kértem az Istentől?
Mit kaptam tőle napközben? Hol sikerült Isten lelkülete szerint élni, milyen
módon hatotta át napomat a mai zsoltár? Mi esett nehezemre? Miért? Újra elolvasom
a zsoltárt, és kérem a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy készítse elő
szívemet a holnapi napra, tanítson meg imádkozni, Benne élni.