Jn 10,31-42 (Melyik jótettemért akartok megkövezni?)
A zsidók újra köveket ragadtak, s meg akarták
kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám
erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” „Nem jótettedért kövezünk meg
- felelték a zsidók -, hanem a káromlásért, azért hogy ember létedre Istenné
teszed magadat.” Jézus folytatta: „Hát nincs megírva törvényetekben: Én
mondtam: istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten
szólt, és az Írás nem veszítheti érvényét, akkor hogy vádolhatjátok káromlással
azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, azért mert azt mondtam:
Isten Fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha
azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy
végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” Erre
ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül. Ezután Jézus ismét átment a
Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott is maradt.
Sokan fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János ugyan egyetlen csodát sem
tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind igaznak bizonyult.” És sokan
hittek benne.
Láthatjuk,
amint egyre nagyobb és élesebb ellenállás alakul ki a zsidókban. És talán mi is
érezhetünk egy feszültséget vagy szomorúságot hitetlenkedésük miatt, amikor
ezeket olvassuk. De ne hagyjuk, hogy a figyelmünket lekösse a vita, vagy az
erőszakos indulat, mert ez csak a kísértőnek a taktikája, aki el akarja terelni
figyelmünket Jézus mondanivalójának a lényegről. Láthattátok,
mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből...
Jézus
mindig újra felszólít minket arra, hogy lássunk, lássuk Isten-emberi valóságát
és higgyünk benne. Jézus tettei
igazolják, hogy az Atya vele van. Nem lehet elkülöníteni az ember azonosságát a
tetteitől. Minden ember lényegét fel lehet ismerni tettei alapján. „Mert nincsen jó fa, amely rossz gyümölcsöt
terem, sem rossz fa, amely jó gyümölcsöt hoz. A fát a gyümölcséről lehet
megismerni.” (Lk 6,43-44) Érdekes
Jézus kijelentése: Hát nincs
megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? Mit ért Jézus ez alatt? Szorosan összefügg a
következő mondattal: „Ha nem Atyám
tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha
nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és értsétek: az
Atya bennem van s én az Atyában vagyok.” Isten az embert saját képmására
teremtette, olyan képességeket adott neki, melyeket semmilyen más teremtménynek
nem adott: a képességet Istennel kapcsolatban lenni, és hasonlóvá válni hozzá.
Ezért mondja Jézus később
tanítványainak a búcsúbeszédében: „Bizony,
bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe,
amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához
megyek”. (Jn 14,12) Igen, mi is ugyanazt a képességet kaptuk, hogy az Atyában
legyünk és Ő mibennünk, hogy mások számára jó pásztorok legyünk, és ugyanazokat
a tetteket vigyük végbe, mint Jézus. Hogy szeretettel viseljük a ránk bízottak
gondját, és akár életünket is odaadjuk értük, hogy megismerjék az igazságot és
Jézussal egyesülve mondjuk: Én
azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. Milyen gyönyörű, hogy
bármennyien próbálnak is Jézus életére törni, mégis vannak, akik elindulnak
azon az úton, amire Jézus hívja őket: hogy lássanak és higgyenek. Többen fölkeresték, mert így gondolkodtak: „János
ugyan egyetlen csodát sem tett, de amit mondott róla (Jézusról), az mind
igaznak bizonyult.” És sokan hittek benne. És én, fölkeresem-e Jézust,
tudok-e hozzá vonzódni annyira, hogy mindent otthagyok érte? Keresem-e az
imádságot, még akkor is, ha ellankadtam, belefáradtam? Jézus elment
Jeruzsálemből, visszahúzódott egy időre a Jordánon túlra, mert jóllehet
szükségét érezte annak, hogy egyedül legyen az Atyával, és pihentesse a
fölgerjedt kedélyeket. Elképzelhetjük Jézust, amint az Atyával beszélgetett,
amint elmesélte neki, hogy mi történt. És közben megvalósul, amit Jézus
korábban mondott: A juhaim hallgatnak
szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Sokan utána mentek, mert
meghallották benne a Jó Pásztor hangját, és inkább Jézust akarták követni, mint
a farizeusokat és az írástudókat, mert érezték, hogy Jézusban van az élet.
Micsoda vonzereje van Jézusnak! De az is igaz, amit máskor mondott: „Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki
küldött, nem vonzza.” (Jn 6,44) Kérjük az Atyát, hogy szítsa fel bennünk
újra a Jézus iránti szeretetet, és szeretet kötelékeivel vonzzon minket is
magához, hogy újra megtapasztalhassuk benne az élet ajándékát.
Feladat a mai napra: Ma időt szánok arra, hogy Jézus jelenlétében
elidőzzek, akár szentségimádásban, akár a szentírás olvasásában.