XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 14., hétfő

Április 14.



Iz 42,1-7                             (Az Úr szolgájáról szóló első ének)
Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek. Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek. Ezt mondja az Isten, az Úr, aki megteremtette az egeket és kifeszítette, aki megszilárdította a földet s rajta kisarjasztotta a növényeket, aki éltető leheletet ad a földön lakó népnek, és életet mindennek, ami csak jár-kel rajta: Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetségül, és a nemzeteknek világosságul, hogy nyisd meg a vakok szemét, és szabadítsd ki a börtönből a foglyokat és a tömlöcből azokat, akik a sötétségben ülnek.

Izajás próféta könyvében találunk különböző a Messiásról szóló jövendöléseket. Az Úr szolgájáról szóló négy ének is hozzátartozik. Ezek a nagyhéten olvasmányként kísérnek bennünket és meghívnak minket arra, hogy a nagyhéti eseményeket, Jézus szenvedését, halálát és föltámadását, a húsvéti minisztériumot e jövendölések szemszögéből szemléljük és értelmezzük. Hiszen a jövendölések Jézusban teljesedtek be és teljes értelmük benne tárulnak fel. Imádságunkban elmélkedjünk arról, mit jelentettek ezek a szavak Jézus számára. És kérdezzük meg Jézustól a Vele való párbeszédben, hogyan fedezte fel bennük az Atya akaratát, hogyan tette magáévá ezeket a szavakat, hogyan alakították át életét. A mai olvasmány Izajás próféta könyvéből az Isten szolgájáról szóló négy ének közül az első. „Nézzétek, a szolgám”. Érdemes elgondolkodnunk annak jelentőségén, hogy mind négy énekben szolgálnak nevezik a Messiást és milyen tartalmat adnak ennek a szónak. Jézus mélyebben értette és élte meg ennek a szónak a jelentését, nem, mint kiszolgáltatottságot, hanem mint az Atya szeretetébe való beleegyezést, ahogyan Pál apostol ezt fogalmazza: „Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,6-8) A mai idézet a Isten szolgája hivatását és küldetését tárja szemünk elé. De Isten Izajás próféta által nem csak a szolgájáról beszélt, „a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik,” hanem a szolgájához is: „Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak.” És vajon hányszor és hányszor hagyta Jézus, hogy az Atya újra ismételje meg ezeket a szavakat? Ezzel a nagy bizonyossággal élte meg passióját is, hogy az Atya támogatja őt, megfogja a kezét. Így képes volt végig hűségesnek maradni küldetéséhez: hogy igazságot vigyen a nemzeteknek”, és „nem lankad el, sem kedvét el nem veszti”. Köszönöm Jézus a hűségedet. Taníts meg engem is kitartóan megélni hivatásomat, keresztény küldetésemet. És ha néha elveszíteném is a kedvem, segíts, új lendülettel újra folytatnom azt.
Feladat a mai napra: Hagyom, hogy az Isten nekem is mondja a nap folyamán: „Benned kedvem telik, megfogom a kezed ...”.