XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 3., csütörtök

Április 3.



5. Napi elmélkedéshez:  Jézust a keresztre szegezik
Mk 15,24: Három óra volt, amikor keresztre feszítették.
2Kor 12,7-10: De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Ma is követem imádságomban az első héten elhangzott utasításokat. Beleképzelem magamat abba a jelenetbe, amikor Jézust keresztre feszítik. Szemléljem Jézust, figyelmem irányuljon rá. Kérjem a Szentlélektől azt a kegyelmet, hogy növekedjen bennem a Jézussal való együttérzés, az iránta való szeretet.
Lehet, hogy szívesen elmenekülnénk attól a fájdalmas látványtól, hogy Jézust keresztre feszítik. Ha azonban tekintetünket nem fordítjuk el, és engedjük, hogy belsőleg is megérintsen ez a történés, Isten bölcsességének kincsét fedezhetjük fel benne, amely egyszerre az élet bölcsessége. Jézus eddig hordozta keresztjét, most pedig fölszegezik rá. Azt jelenti, hogy már nem szabadulhat, nem szakadhat el tőle, halálig hozzá van kötve. „Megalázta magát, (…) mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Jézus gyöngeségének a teljessége ez: kiszolgáltatva, tehetetlen, erőtlen függ a kereszten. De vajon Jézus csupán gyönge? Vagy mondhatjuk-e Jézusról azt is, amit Pál apostol a korintusiaknak írt levelében állít: „Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”? De vajon mitől lehetne valaki erős, ha gyönge? Ennek a kulcsa az elfogadás és a befogadás. A korintusiaknak írt leveléből kiderül ez, amikor Szent Pál küzd azzal a tövissel, amit erősen érez testében. (Az exegéták eddig nem tudták megállapítani, mit jelent ez a tövis, de valószínűleg egy visszatérő kísértést, amely Pál gyönge pontjára céloz). Ettől a gyöngeségtől Pál szeretne szabadulni. „Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle”. Az Úr pedig nem szabadította meg, hanem az elfogadás útját mutatta meg neki: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ilyen módon kincsként is tekinthetjük gyengeségeinket, korlátozottságainkat és keresztjeinket, amelyektől nem szabadulhatunk, és amelyeket mindvégig vinni kell. Kincsekké válnak, ha elfogadjuk és engedjük, hogy Krisztus ereje költözzön belénk. Gyöngeségeinkben forduljunk bátran újra és újra Jézushoz, ahogyan Pál tette ezt, addig, ameddig nem válaszol személyesen, és akkor is, ha többször kell kérni, mint háromszor. „Krisztussal együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,19b-20)

Feladat a mai napra: Ma megpróbálok megértéssel és szeretettel fordulni családtagjaim, embertársaim hibái, gyöngeségei felé.
Este:Visszatekintés a napra: Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Hogyan tapasztaltam ma Isten kegyelmét, különösen a gyöngeségeimben? Hol éreztem magam erősnek vagy gyengének? Hogyan viseltettem embertársaimmal szemben, amikor gyöngeséget mutattak? Megköszönöm Istennek a kapott kegyelmeket. Zárásként elmondom, vagy elénekelem a következő Taizé-i éneket: „Jézus életem, erőm, békém, Jézus társam, örömöm. Benned bízom, te vagy az Úr.  Már nincs mit félnem, mert bennem élsz, már nincs mit félnem, mert bennem élsz.”