5. Napi elmélkedéshez: Jézust
a keresztre szegezik
Mk 15,24: Három óra volt, amikor
keresztre feszítették.
2Kor 12,7-10: De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist
kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam
magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt
felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg
a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem,
hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való
gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban,
mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.
Ma is követem imádságomban az első héten elhangzott
utasításokat. Beleképzelem magamat abba a jelenetbe, amikor Jézust keresztre
feszítik. Szemléljem Jézust, figyelmem irányuljon rá. Kérjem a Szentlélektől
azt a kegyelmet, hogy növekedjen bennem a Jézussal való együttérzés, az iránta
való szeretet.
Lehet, hogy szívesen elmenekülnénk attól a
fájdalmas látványtól, hogy Jézust keresztre feszítik. Ha azonban tekintetünket
nem fordítjuk el, és engedjük, hogy belsőleg is megérintsen ez a történés, Isten
bölcsességének kincsét fedezhetjük fel benne, amely egyszerre az élet
bölcsessége. Jézus eddig hordozta keresztjét, most pedig fölszegezik rá. Azt
jelenti, hogy már nem szabadulhat, nem szakadhat el tőle, halálig hozzá van
kötve. „Megalázta magát, (…) mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8) Jézus
gyöngeségének a teljessége ez: kiszolgáltatva, tehetetlen, erőtlen függ a
kereszten. De vajon Jézus csupán gyönge? Vagy mondhatjuk-e Jézusról azt is,
amit Pál apostol a korintusiaknak írt levelében állít: „Amikor gyönge vagyok,
akkor vagyok erős”? De vajon mitől lehetne valaki erős, ha gyönge? Ennek a
kulcsa az elfogadás és a befogadás. A korintusiaknak írt leveléből kiderül ez,
amikor Szent Pál küzd azzal a tövissel, amit erősen érez testében. (Az exegéták eddig nem
tudták megállapítani, mit jelent ez a tövis, de valószínűleg egy visszatérő
kísértést, amely Pál gyönge pontjára céloz). Ettől a gyöngeségtől Pál szeretne
szabadulni. „Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle”.
Az Úr pedig nem szabadította meg, hanem az elfogadás útját mutatta meg neki: „Elég
neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga
teljességében.” Ilyen módon kincsként is tekinthetjük gyengeségeinket,
korlátozottságainkat és keresztjeinket, amelyektől nem szabadulhatunk, és
amelyeket mindvégig vinni kell. Kincsekké válnak, ha elfogadjuk és engedjük,
hogy Krisztus ereje költözzön belénk. Gyöngeségeinkben forduljunk bátran újra
és újra Jézushoz, ahogyan Pál tette ezt, addig, ameddig nem válaszol
személyesen, és akkor is, ha többször kell kérni, mint háromszor. „Krisztussal
együtt keresztre vagyok szegezve: élek én, de már nem én, hanem Krisztus él
bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem,
aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,19b-20)
Feladat a mai napra: Ma megpróbálok megértéssel és szeretettel fordulni
családtagjaim, embertársaim hibái, gyöngeségei felé.
Este:Visszatekintés a napra:
Szeretettel visszatekintek a mai napra a Szentlélek segítségével. Hogyan
tapasztaltam ma Isten kegyelmét, különösen a gyöngeségeimben? Hol éreztem magam
erősnek vagy gyengének? Hogyan viseltettem embertársaimmal szemben, amikor
gyöngeséget mutattak? Megköszönöm Istennek a kapott kegyelmeket. Zárásként elmondom,
vagy elénekelem a következő Taizé-i éneket: „Jézus életem, erőm, békém, Jézus
társam, örömöm. Benned bízom, te vagy az Úr.
Már nincs mit félnem, mert bennem élsz, már nincs mit félnem, mert
bennem élsz.”