6. Napi elmélkedéshez: Jézus
édesanyjával találkozik
Jn 19,25-30: Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére,
Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy
ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a
fiad!”Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva
házába fogadta a tanítvány. Jézus tudta, hogy már minden beteljesedett. De hogy
egészen beteljesedjék az Írás, megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel
teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték.
Amint Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: „Beteljesedett!”
A hagyományos keresztúton többször találkozunk
Máriával. Két állomás említi Máriát: a negyedik állomás, amikor Jézus
édesanyjával találkozik és a tizenharmadik állomás,
amikor Jézus testét leveszik a keresztről és anyja ölébe fektetik. János
evangélista pedig ránk hagyta, hogy Mária Jézus keresztje alatt állt. Ebből
látjuk, hogy Jézus találkozása édesanyjával a keresztúton nem csupán egy rövid
epizód volt, hanem az több, mint egy átmeneti találkozás, hiszen Mária
állandóan a fia mellett volt. Jézus útitársa volt életében mindvégig, útitársa
a megalázó keresztúton is.
Mai imádságunkban szemléljük a fönti jelenetet: „Jézus keresztje alatt ott állt (...)”.
Ehhez pedig követjük az első héten elhangzott utasításokat. Figyelmünk
irányuljon Jézusra: hogyan éli át életének utolsó és fájdalmas pillanatait? Azt
a kegyelmet kérjük a Szentlélektől, hogy segítsen nekünk jobban megismernünk
Jézus irántunk való gondoskodó szeretetét.
Nagy
tanúságtételt ad Jézus Isten gondoskodó szeretetéről még élete utolsó és
fájdalmas pillanatában is. Messze van attól, hogy csak saját magára gondoljon.
Jézus tekintete keresi az övéit, azokat, akik nem futottak el, hanem ott állnak
a kereszt alatt, a legközelebb hozzá: édesanyja és szeretett tanítványa. Halála
előtt mindkettőnek el kell mondani még egy fontos üzenetet. Először
édesanyjához fordul, mint ahhoz az asszonyhoz, aki „teljesen otthonos Isten
szavában, ki-be jár benne. Isten szavával gondolkodik és beszél; Isten szava az
ő szavává lesz, és az ő szava Isten szavából ered. ... Mivel őt ennyire
áthatotta Isten szava, anyja lehetett a testté lett Igének.” (Deus caritas est,
XVI. Benedek pápa). És élete folyamán egy percig sem távozott el Isten
szavától, sem a megtestesült Igéjétől, hűségesen kísérte őt végig. Ezért
megtaláljuk őt a kereszt alatt, hogy teljes szívből elfogadhassa Jézus hozzá
intézett utolsó szavát: „Asszony, nézd, a
fiad!” Újra igent mond Isten Fián keresztül hozzá intézett szavára, így
anyja lehetett a szeretett tanítványnak, és vele együtt Jézus összes
tanítványának. Engem is szeretettel fogad: fiaként vagy lányaként. Máriához
hasonlóan a szeretett tanítvány is szívből hitte és elfogadta Jézus szavát: „Nézd, az anyád!”. Ezért attól az órától fogva házába fogadta.
Milyen hála lehetett benne Jézus iránt, az ő gondoskodásáért, hogy nem hagyta
magára őt, hanem Máriát anyjául adta neki, aki segíteni fogja anyai
szeretetével, jóságával, hitével, és mint Jézusnál, mellette is mindvégig
kitart, halála pillanatáig! Amikor Jézus ma hozzám intézi e szavakat: „Nézd, az anyád!” milyen gondolatok,
érzések támadnak bennem Máriával kapcsolatban? Mit jelent, hogy édesanyámnak
tekinthetem őt? Miért van nekem szükségem rá? Beszéljünk erről Jézussal és
Máriával.
Feladat a mai napra: A mai napomat Mária kísérése által akarom megélni.
Ehhez egy olyan Mária-képet választok magamnak, amely segíthet rágondolni, és
amelyre emlékként visszatekinthetek a nap folyamán.
Este:Visszatekintés a
napra: Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Milyen
módon volt jelen Mária ma? Megtapasztaltam-e segítségét, gondoskodását? Hogyan
tudtam olyan emberek mellett kitartani, akik éppen nehéz keresztet hordoznak?
Rábízom őket és magamat Máriára és elimádkozok egy tized rózsafüzért.