Munkás Szent József ünnepén: Ter 1,26-2,3; Mt 13,54-58 (Nem az ácsnak a fia?)
Visszament
városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva
kérdezgették: „Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevő ereje? Nem az
ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a
testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?” És
megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: „A prófétának csak a saját
hazájában és házában nincs becsülete.” Hitetlenségük miatt ott több csodát nem
is tett.
„Nem
igazságos az a társadalom, amely nem kínál munkát mindenkinek vagy kihasználja
a dolgozókat” – erősítette meg Ferenc pápa a Szent Márta Házban bemutatott
reggeli szentmiséjén Munkás Szent József ünnepén 2013-ban.
A napi
evangéliumban Jézust az „ács fiának” nevezik. József munkásember volt, és Jézus
vele együtt dolgozott. Az első olvasmány arról szól, hogy Isten a világ
megteremtésén munkálkodik. A dolgozó Isten képe azt tanítja számunkra, hogy a
munka nem pusztán napi kenyerünk megkeresését jelenti. A munka méltóságot ad.
Aki dolgozik, az emberi méltósággal rendelkezik. Sokan vannak, akik szeretnének
dolgozni, de nem tudnak. Ez ránehezedik lelkiismeretünkre, mert amikor a
társadalomban nincs módja mindenkinek dolgozni és a munka adta méltósággal
rendelkezni, akkor a társadalom nem jól működik, nem igazságos. Isten ellen
való, aki pedig azt akarta, hogy méltóságunk ebből induljon ki.
A
méltóságot nem a hatalom, a pénz, a kultúra adja, nem! – figyelmeztetett a
pápa. A méltóság a munkából származik. A méltóságteljes munkából, de ma számos
társadalmi, politikai és gazdasági rendszer olyan döntést hozott, amely által
kihasználja a személyt. Nem fizetnek igazságosan, nem biztosítanak munkát, mert
csak a vállalkozások mérlegére figyelnek. Csak az fontos, hogy én mennyi
hasznot nyerek. Ez Isten ellen való! Hányszor olvastuk az Osservatore Romano
vatikáni napilapban, legutóbb például a bangladesi tragédia napján, hogy havi
38 euróból éltek azok a személyek, akik életüket vesztették a gyárban. Ez
rabszolgamunka. A mai világban ez a rabszolgaság van. Ezt teszik az Istentől
embernek adott legszebb dologgal: a teremtés, a munka, a saját méltóság
létrehozása képességével. Hány testvérünk él a világban ilyen helyzetben ezek
miatt a gazdasági, társadalmi és politikai viszonyok miatt!
Ferenc
pápa ezt követően egy középkori rabbit idézett, aki a bábeli torony történetét
mesélte el saját zsidó közösségének. Akkoriban a téglák nagyon értékesek
voltak. Amikor tévedésből egy tégla leesett, szörnyű problémát jelentett. Ha
azonban a tornyot építő munkások közül zuhant le valaki, ott hagyták. Sokkal
fontosabb volt a tégla az embernél. Amit a középkori rabbi mesélt el, az
történik most is – állapította meg a Szentatya. A személyek kevésbé fontosak a
dolgoknál, amelyek profitot hoznak a politikai, társadalmi és gazdasági
hatalommal rendelkezőknek.
Hova
jutottunk? – tette fel a kérdést a pápa. Oda, hogy nem vagyunk tudatában a
személy és a munka méltóságának. Ezen a napon a dolgozó Szent József, Jézus és
Isten alakja mutatja meg számunkra az utat, amely a méltóság felé vezet. Ma nem
mondhatjuk többé, amit Szent Pál mondott: „Aki nem akar dolgozni, ne is egyék”.
Ehelyett inkább azt kell hangsúlyozni, hogy „Aki nem dolgozik, elvesztette
méltóságát”, mert „nem talál munkalehetőséget”. Vagyis a társadalom
megfosztotta a személyt méltóságától. Ma hallgassuk meg újra Isten szavát,
amikor Káinhoz fordul: „Káin, hol van Ábel, a testvéred?”. Ma e helyett egy
másik hangot hallunk: „Hol van a testvéred, akinek nincs munkája? Hol van
testvéred, aki rabszolgamunkát végez?” - majd így zárta homíliáját Ferenc pápa:
„Imádkozzunk mindazokért a testvéreinkért, akik ilyen helyzetben vannak.”[1]
Feladat a mai napra: Imádkozom
mindazokért a testvéreimért, akiknek nincsen munkájuk.