ApCsel 1, 1-11; Ef 1, 17-23; Mt 28, 16-20
„Tanúim lesztek
Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső
határáig.“ (Apcsel 1,8)
„Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és
helyet foglalt az Isten jobbján.” (MK 16,19) Urunk Jézus mennybemenetele, amelyet a mai vasárnapon ünnepel az Egyház,
azt jelenti, hogy embersége részesedik Isten hatalmában és tekintélyében. Jézus
Krisztus az Úr: övé minden hatalom a mennyben és a földön. Ő „fölötte áll
minden fejedelemségnek, hatalomnak, erősségnek és uralomnak”, mert az Atya „mindent
lába alá vetett”. Mint Úr Krisztus, feje is az Egyháznak, mely az ő Teste. „Őt
magát pedig az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és teljessége annak, aki
mindent mindenben betölt.”(Ef 1,20-22). A mennybe fölemelkedett
és megdicsőült Krisztus küldetését így teljesítette be teljesen. Egyházában azonban
itt marad a földön. Nem olyan látható módon, mint a földi életében, hanem
elrejtve az emberek szeme elől. „Egy
felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták”. Krisztus az Egyházban él,
a Szentlélek által jelen van benne különleges módon, a szentségek által, de az
Ige és a hívek közössége által és cselekszik. Krisztus így marad velünk, és azt
kívánja, hogy láthatóvá váljon rajtunk keresztül: „Tanúim lesztek
Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső
határáig.” (ApCsel 1,8). Századokon át sok ilyen tanú volt, kezdve Jeruzsálemben
Péter apostollal, aki Pünkösdkor a Szentlélekkel eltelve bátran hirdette a
feltámadt Krisztust; és István diakónussal, az első vértanúval; folytatva egész
Júdeában és Szamariában a többi apostollal, tanítványokkal, egészen napjainkig.
Ma azt akarja, hogy mi is folytassuk művét és életünkkel tanúságot tegyünk az
élő Isten mellett.
Feladat a mai napra: Arról elmélkedek, hogy Krisztus milyen módon
akarja kifejezni jelenlétét és szeretetét rajtam keresztül? Eszerint próbálok
élni ezen a héten.