1Kor 2,9-16 (Birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak)
Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl
nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik. Nekünk azonban
feltárta Isten a Lélek által. A Lélek ugyanis mindent átlát, még Isten
mélységeit is. Ki ismeri az ember benső dolgait, ha nem a benne lakó emberi
lélek? Hasonlóképpen Isten titkait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi nem a
világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az
Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi
bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek
lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered.
Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.
Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki. „Hiszen ki látta át Isten gondolatait, hogy
oktatná őt?” Mi azonban birtokában vagyunk Krisztus gondolatainak.
Ma tovább szeretnénk szőni
a tegnapi gondolatot, hogy mit is jelent Isten szent templomának lennünk. Az
ószövetségi sátor egy arannyal, bronzzal, ezüsttel, ékszerekkel díszített hely
volt. Ékessége abban állt, hogy a legdrágább anyagokból készül el, szentélyében
pedig a szövetség ládájával, ahol a két kőtáblát őrizték. A két kőtábla
jelképezte Isten jelenlétét, hiszen saját ujjával írta rá a tíz parancsolatot.
Saját testünk templomának ékessége azonban egészen másban áll. Díszíthetjük
magunkat ugyan ékszerekkel, szép ruhákkal, de szentségünket az teszi ki, hogy Isten
Szent Lelke lakik bennünk, aki ismeri Isten gondolatait, és azokra oktat
minket. Pál azt mondja: Mi birtokában
vagyunk Krisztus gondolatainak. Az ékszerek és szép ruhák önmagában véve
még nem teszik az embert szentélyé. Ha gyűlölet, irigység, hatalomvágy, önzés
lakik benne, akkor az ékszerek sem szépítenek rajta. Amint a közmondás mondja:
az ember igazi szépsége belülről jön. A szív tisztasága, a szeretet,
önzetlenség, béke, a szelídség stb. igazi díszei testünk szent templomának. Szentségünk
pedig abban áll, hogy testünket, lelkünket Isten jelenléte tölti el. A
szentáldozás, szentségekhez való járulás és az imádság által Isten szentsége és
lelkülete költözik belénk, és a Szentlélek gondoskodik arról, hogy emberi
lelkületünk egyre inkább Krisztusivá váljon.
Feladat a mai napra: A mai napon, visszahúzódva belső szentélyünkbe,
kérjük a Szentlélek kegyelmét, hogy Krisztus gondolataira oktasson minket.