XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. június 24., kedd

Június 24.



Ter 17,15-19; 18,9-14     (Megosztani Isten családunkkal való álmait)
Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: „Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve. Megáldom, és általa fiút adok neked. Megáldom, hogy néppé legyen: népek királyai származnak majd tőle.” Ábrahám erre arcra borult és nevetett, mivel így gondolkozott magában: százéves embernek legyen még fia? És Sára, a kilencvenesztendős, még szülni fog? Ezért Ábrahám így szólt Istenhez: „Éljen csak Izmael színed előtt!” De Isten ezt válaszolta: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged, s te majd az Izsák nevet adod neki. Szövetségemet örök szövetséggé teszem vele, én pedig az ő és őutána leszármazottainak Istene leszek.
„Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Az folytatta: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, akkorra Sárának már fia lesz.” Sára a sátor bejárata mögött hallgatózott. Ábrahám és Sára azonban már korosak voltak, és Sárának már nem voltak asszonyi dolgai. Ezért Sára nevetett magában. Ugyanis erre gondolt: „Most legyen még szerelmi örömem, amikor már megöregedtem? Hiszen már férjem is öreg.” Akkor Isten így szólt Ábrahámhoz: „Miért nevet Sára és miért gondolja: Valóban szülni fogok még, jóllehet öreg vagyok? Van, ami az Úrnak lehetetlen? A jövő évben ez idő tájt újra eljövök hozzád és Sárának már fia lesz.”

A mai idézet alapján elmélkedhetünk azon a kérdésen, hogy mennyire hagyjuk, hogy Isten megmondhassa nekünk, hogyan látja házastársunkat, gyermekeinket, illetve hozzánk közel álló családtagjainkat? És kifejthesse, mit álmodik velük, milyen terve van velük, mennyire részesíti őket áldásában. Mielőtt Isten meglátogatta Ábrahámot a Mamre völgyében, újra közölte vele a kezedtől fogva tett ígéretét: hogy megsokasítja Ábrahámot és sok nemzet atyja lesz. Belegondolva Ábrahám és Sára idős korába, nem csoda, hogy Isten szavai nevetségesnek tűnhettek számukra. Ábrahám, akit a hit atyjának is szoktak nevezni, sem fogadta el azonnal Isten szavát. Igaz, hogy kifejezetten nem kételkedett abban, hogy Isten majd tejesíti ígéretét, azonban nehezen tudta elképzelni, hogy saját feleségén, Sárán keresztül lesznek utódai. Istennek nyomatékosan kellett biztosítania Ábrahámot: „Nem úgy! Feleséged, Sára ajándékoz meg fiúval téged!” Majd később Sárát ugyanúgy: „Van, ami az Úrnak lehetetlen?” Isten viszont az emberi hitetlenség ellenére is hűséges marad ígéretéhez, és bizonyítja, hogy számára semmi sem lehetetlen. A szövegből úgy tűnik, hogy Ábrahám nem továbbította Sárának azt, amit az Úr mondott neki róla. Vajon miért? Talán azt gondolta, hogy Sára nem fogja elhinni. Vagy az akkori társadalomban nem volt szokás, hogy férj és feleség megbeszéljen bizonyos dolgokat. Ám saját családunkban, kapcsolatainkban hogyan állunk a megosztással? Szoktunk-e egymásnak továbbadni Isten nekünk szánt szavait, ígéretéit? Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy tudjuk egymást Isten szemével látni és megérteni, mit álmodik Isten velünk és családunkkal.
Feladat a mai napra: Megosztom házastársammal vagy valakivel a családomból, amit Istentől megértettem.