ApCsel 12,1-11; 2Tim 4,6-8.17-18; Mt 16,13-19
Amikor
Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják
az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van,
aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte
őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon,
Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én
mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára
építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek
országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és
amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.“
A
mai vasárnapon Szent Péter és Pál főünnepét ünnepeljük az Egyházban. Különleges
ünnep ez, hiszen vasárnapokon nem szoktunk szenteket ünnepelni, csak Urunk
Jézus Krisztus ünnepeit. De Péter és Pál olyan fontos apostolai az Egyháznak,
hogy kivételt jelentenek. Talán úgy is nézhetjük őket, mint két nagy útjelző
táblát, amelyek Krisztusra mutatnak. A mai olvasmányban egy történetet hallhatunk
az Apostolok Cselekedeteiből, amikor egy angyal kiszabadította a halálra ítélt
Pétert a börtönből, hogy tovább tudja folytatni az evangelizálás munkáját.
Péter az első, aki Jézus előtt vallomást tesz Jézus Istenfiúságáról, és Jézus őrá
bízza az Egyház vezetését. Pál pedig a szentleckében a Timóteusnak ír levelében
tanúságot tesz élete utolsó napjaiban egy hallhatatlan nagy belső békéről: „Az
én véremet nemsokára kiontják áldozatul, eltávozásom ideje közel van. A jó
harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. Készen vár
az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az
igazságos bíró, de nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja
eljövetelét.” (2Tim 4,6-8).
Ha
e tanítványok életére nézünk, azt láthatjuk, hogy mindkettőjük óriási
változásokon ment keresztül, amikor Jézus Krisztussal találkoztak. Péter
életében az első nagy fordulat talán akkor volt, amikor Jézus a Galileai tó
partján meghívta őt követésére, és mindenét feladta Jézusért. Eleinte nagy lendülettel,
lelkesedéssel követte Jézust és azt gondolta, hogy mindenre kész, de aztán kudarcot
vallott, amikor Jézus elfogatása után vallomást kellett volna tennie Jézusról
és gyáván letagadta, hogy ismeri őt. De feltámadt Krisztus kegyelme és irgalma
megújította, megerősítette őt, és Szentlélektől eltelve képes lett elmenni akár
a világ végéig, hogy megismertesse Jézust az emberekkel. Pál apostol életében pedig,
aki azt hitte, hogy Istennek tesz szolgálatot, amikor megpróbálta kiirtani a
keresztényeket, a feltámadt Krisztus megjelenése a Damaszkuszi úton lényeges
fordulatot hozott. Megkeresztelkedett, visszavonult a pusztába, hogy
felkészüljön a küldetésére, majd nagy erővel ő lett a pogányok térítője. A mi
életünkben is léteznek kisebb nagyobb változások. Mi is átélhetünk egy Pál
fordulatot, amikor Jézus Krisztus belép az életünkbe és meghív a követésére. Sokszor
egy lelkigyakorlat vagy mély megérintődés egy szentmisén, imádságban, olyan
fordulatot hozhat, amely aztán kihat az egész életünkre. Azt érezzük, hogy már
nem folytathatjuk életünket úgy, mint eddig. Isten üdvösség szerző
beavatkozásai ezek saját magunk és környezetünk javára, melyeknek fontos teret
adni, és engedni, hogy átformáljanak, vezessenek minket. Péter és Pál valamint
az összes szent élete erre buzdít minket a mai napon. Ne féljünk átadni
magunkat a Szentléleknek, hogy Jézus Krisztus képére átalakíthasson minket és
szeretete megnyilvánulhasson rajtunk keresztül az egész világ előtt.
Feladat a mai napra: Imádságos lelkülettel veszek részt a mai
szentmisén, és igyekszem nyitottsággal fogadni Isten rám vonatkozó üzenetét.