Zsolt 139,1-6 (te ismersz engem)
Uram, te
megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok.
Gondolataimat
látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek.
Minden
utam világos előtted.
A szó még
nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Elölről
és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Csodálatos
ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
A 139. zsoltár, amellyel ezen a héten imádkozni fogunk,
talán a legismertebb és legkedveltebb zsoltárok közé tartozik. A zsoltáros
szavai mély istenkapcsolatról tesznek tanúságot. Az imádkozó, az Istennel
folytatott párbeszédben fejezi ki, hogy számára Ő a mindentudó és a mindenütt
jelenlévő. Nem egy általános elmélkedésről van itt szó, hanem közvetlenül
Istenhez fordul és hozzá beszél a zsoltáros: „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,..” Szavai mögött egy
pozitív istenkép áll. Az a tény, hogy Isten megvizsgálja és ismeri őt, számára
nem valami megfélemlítő dolog, hanem sokkal inkább megnyugtató és biztonságot
nyújtó. A „megvizsgál” szónak itt semmi köze nincs orvosi vizsgálathoz vagy
akár iskolai, egyetemi vizsgához, amikor is az ember állapotát vagy tudását
értékelik „jónak, vagy rossznak”. Itt inkább Isten elkötelezett, érzelmi
odafordulásáról van szó. Szeretettel fordul az emberhez, éppen ezért nem kell
félnünk, hogy „vizsgálata” után azt mondaná nekünk:„te rossz vagy!”. Saját istenképünktől
függ, hogy a zsoltárosnak ezek a szavai számunkra is ilyen pozitívan hangzanak-e.
Vajon számunkra is éppen ilyen szép és megnyugtató, hogy Isten ismer minket
életünk minden dimenziójában? Hogy Isten ismeri külső tetteinket,
cselekvéseinket, hogy ülök-e vagy állok, ismeri
gondolatainkat, belső mozdulatainkat, érzéseinket? Sőt jobban ismer minket,
mint mi magunkat: A szó még nincs
nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Az imádkozó csodálatosnak érzi ezt
a tudást és tisztában van azzal, hogy Isten mindig túlhaladja azt, amit az
ember megérteni képes. „Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok
ismerni, mint ahogy én is ismert vagyok,” mondja Szent Pál első levélben a
korintusiaknak (1 Kor 13,12). Legyünk hálásak mi is a mai napon mindazért, amit
már megtapasztalhattunk abból, ahogyan Isten ismer minket, és ahogyan Ő jelen van
az életünkben.
Feladat a mai napra: A mai nap folyamán többször odafordulok Istenhez
mondván: „Uram, te tudod, mit csinálok éppen, „tudod, hogy ...”