Zsolt 139,7-12 (Hová menekülhetnék színed elől?)
Hová
futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?
Ha
felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.
Ha
felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,
ott is a
te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.
Ha azt
mondanám: Borítson el a sötétség, és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a
fény:
neked
maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal.
A mai zsoltárversek szavai az a bizonyosságot
fejezik ki, hogy Isten mindenütt jelen van, még a legtávolabbi, legsötétebb
helyeken is. Ezért kérdezi: Hová
menekülhetnék színed elől? Felvetődik bennünk a kérdés, vajon, miért akar ő
vagy bárki más elmenekülni Isten elől, miért akar bárki elbújni előle? Vagy
talán már mi is menekültünk az Úr elől? Mindennapi életünkből ismerünk olyan
helyzeteket, amikor megpróbáltunk elmenekülni egy kellemetlen szituáció vagy
egy számunkra félelmetes személy elől, De vajon Isten ilyen félelmet keltő,
kellemetlen személy lenne, aki elől menekülnünk kellene? Vagy talán félelmetesnek
találjuk, hogy nincs olyan hely, ahol Isten ne lenne jelen és ne látna
bennünket? Ha így van, biztosak lehetünk abban, hogy istenképünk nem helyes, ami
végül istentagadáshoz vezethet, mintegy önvédelemként: ha félelmetes, nem
létezhet (nem akarom, hogy létezzen!)! Ezzel szemben a zsoltár egy teljesen más
istenképet, tapasztalatot tár itt fel: éppen fordítva gondolja, nem kell
félnünk, hiszen Isten mindenhol jelen van. Nem kell félnünk sem a sötétségtől, sem
az alvilágtól, sem a kellemetlen helyzetektől, mert Isten ott is jelen van. „Ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod
tartana.” Ott, ahol mi csupán sötétséget látunk, Isten mást is lát. És a
hitben élő emberek, a szentek úgyszintén, mást is látnak; ők a sötét
éjszakában, lelkük sötétségében is tudtak hinni Istenben, tudták, hogy velük van
az Úr, akkor is, mikor azt nem érezték. „Tudom, hogy forrás fakad titkosan. Bár éjszaka van.“ Akár a sötét szobában, csak
akkor látjuk az ott lévő tárgyakat, amikor beragyogja azt a fény, ugyanúgy csak
akkor vesszük észre Isten jelenlétét, amikor betölt minket fényével. Mai
imádságunkban szemléljük Isten jelenlétét megtestesülése által, amely így a
zsoltár szavainak egy mélyebb jelentését adja meg: Krisztus megtestesülése
által Isten minden emberi helyzetben jelen van, sőt Krisztus még az alvilágba
is leszállt.
Feladat a mai napra: Ha a mai nap folyamán valamikor sötétséggel
találkozom, elimádkozom a zsoltár szavaival: „neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a
nappal.”