Az evangélium örömét megosztani
másokkal:
„A „kilépő” Egyház a missziós tanítványok közössége, akik
kezdeményeznek, bevonódnak, kísérnek, gyümölcsöt hoznak, ünnepelnek.” (EG 24)[1]
Zak 9,9-10; Róm 8,9.11-13; Mt 11,25-30
Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket
Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos,
szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci
szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a
népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.
A mai napon az évközi idő 14. vasárnapját ünnepeljük. A húsvéti idő, a
Szentlélek eljövetelének, a Szentháromság ünnepének, Krisztus Szent Testének és
Vérének ünnepe valamint Szent Péter és Szent Pál apostol ünnepe után az évközi
időszak folytatódik. Jézus tanítását hallgatjuk, és keressük annak a módját,
hogy életre váltsuk azt. A mai olvasmányok és az evangélium az örömről
beszélnek. De milyen örömről van itt szó? A mai ember mindenben az örömöt
keresi, és sokszor felületes, véges, anyagi dolgokban véli leginkább megtalálni
azt. Tagadhatatlan, hogy mindaz, amit meg tudunk szerezni magunknak, legyen az
egy új ruha, egy jó nyaralás, új bútor a lakásban, új kocsi, stb. örömöt adnak
nekünk. Ez az öröm mégis mulandó, véges, mint maga az öröm tárgya. Megszoktuk
azonban, hogy magunknak kell megszereznünk az örömöt, és ezért olyan gyorsan
nem is fáradunk bele annak mindig újabb keresésébe. De van egy sokkal mélyebb, nagyobb
és tartós öröm is! Hisszük ezt? Mi az ember örömének legmélyebb oka? A
Szentmise kezdő könyörgésében úgy imádkozunk: „Istenünk, te szent Fiad
megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk,
akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök
boldogságba.” Jézus Krisztus alázata és kereszthalála, mely megváltást szerzett
nekünk, az örömünk legmélyebb oka, amint ezt Zakariás próféta is kifejezi: „Ujjongj, Sión leánya, Zengj éneket,
Jeruzsálem leánya! Íme, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos…” Ez
az ige Jézus Jeruzsálembe történő ünnepélyes bevonulására emlékeztet bennünket,
az igaz és győzedelmes királyunkra, aki azért tette meg ezt, hogy odaadja
értünk életét a keresztfán, és így megszerezze számunkra a győzelmet a halál
fölött. Ez az öröm, a megváltás és megváltottság öröme, mély titok. Jézus az
evangéliumban rámutat arra, hogy csak a kicsinyek tudják felfogni azt.
Hasonlómódon Ferenc Pápa fejezi ki apostoli buzdításában „Evangelii
gaudium”, hogy élete folyamán a legszebb és
legspontánabb örömöt a nagyon szegény emberekben tapasztalta, „azokban, akiknek
alig volt valamijük, amihez ragaszkodhattak volna. Emlékszem azoknak a valódi
örömére is, akik nagy hivatásbeli feladatok közepette képesek voltak megőrizni
a hívő, nagylelkű és egyszerű szívet. Ezek az örömök ugyan különféle módokon,
de Isten mind nagyobb szeretetének forrásából fakadnak, amely Jézus Krisztusban
mutatkozott meg” (EG 7). „Azonban elismerem, hogy nem azonos módon éljük meg az
örömöt az élet minden szakaszában, és olykor felettébb kemény viszonyai között.
Az öröm alkalmazkodik és változik, de kicsiny világítóablakként mindig
megmarad, mely abból a személyes bizonyosságból születik, hogy végtelenül,
mindent meghaladó módon szeretve vagyunk” (EG 6). A jó, mint az öröm mindig
közölni akarja önmagát. Így az evangélium örömét sem tudjuk igazan megtartani magunknak,
hanem tovább kell adnunk másoknak. A megosztott öröm pedig kétszeres öröm.
Legünk azok, akiknek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza (vö. EG 10).
Ezért újítsuk meg a személyes találkozást Jézus Krisztussal, aki ma is a
hozzánk közeledő, igaz és győzedelmes
királyunk. Vele mindig megszületik és újjászületik az öröm (vö. EG 1).
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy a mai imádságom tényleg
legyen belső személyes találkozás Jézus Krisztussal, és mint kegyelmet, kérem a
találkozásból fakadó örömöt.
[1] Ferenc Pápa. (2014). Evanglii Gaudium. Az
evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása. Budapest: Szent István
Társulat.