Lk 14,15-24 (kezdeményezni)
Ezek
hallatán az egyik vendég így szólt hozzá: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten
országában.” Erre ezt válaszolta: „Egy ember nagy vendégséget rendezett.
Sokakat meghívott. Amikor eljött a lakoma kezdetének ideje, elküldte szolgáit,
mondják meg a meghívottaknak: Gyertek, már minden készen van. De elkezdtek
mentegetőzni. Az egyik ezt üzente neki: Földet vettem, s el kell mennem
megnézni. Kérlek, ments ki. A másik azt mondta.: Öt iga ökröt vettem, megyek őket
kipróbálni. Kérlek, ments ki. Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem
mehetek. Visszatért a szolga, s átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a
házigazda, és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város
tereire és utcáira, és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A
szolga jelentette: Uram, parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr
erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és
kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok
közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli lakomámat.”
„A „kilépő” Egyház a missziós tanítványok közössége, akik
kezdeményeznek, bevonódnak, kísérnek, gyümölcsöt hoznak, ünnepelnek. Magunkhoz
ragadni a kezdeményezést [primerear]: bocsássátok meg nekem ezt a szokatlan
szóhasználatot. Az evangelizáló közösség megtapasztalja, hogy az Úr
kezdeményezett, megelőzte őt a szeretetben (vö. 1 Jn 4,10), és ezért ez a
közösség képes megtenni az első lépést, képes félelem nélkül kezdeményezni,
elébe menni a másiknak, keresni a távollévőket, és kimenni az
útkereszteződésekre, hogy meghívja a kirekesztetteket. Olthatatlan vágy él
benne arra, hogy felajánlja az irgalmasságot. Ez annak a gyümölcse, hogy
megtapasztalta az Atya végtelen irgalmasságát és annak áradó erejét. Legyünk
egy kicsit bátrabbak a kezdeményezésben!” (EG 24)[1]. A mai imádságban segíthet
beleképzelnünk magunkat a szolgák bőrébe, akik a példabeszédben szerepelnek.
Mit jelenthetett nekik, hogy visszautasították őket? Mennyire vehették személyesen?
Miért továbbították mindig újra az Úr parancsát? Hagyjuk, hogy az Úr Jézus nekünk
is közölje, mit jelent az, hogy ne fáradjunk bele, mindig újra útra indulni,
kimenni és meghívni embertársainkat lakomájára.
Feladat a mai napra: Eldöntöm, ki felé szeretnék ma egy lépest tenni
és engedni, hogy közelebb jöhessen hozzám.
[1] Ferenc Pápa. (2014). Evanglii
Gaudium. Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása. Budapest: Szent
István Társulat.