Zsolt 103,19-22 (Áldjátok az Urat, művei, mind!)
Az
Úr az égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek.
Áldjátok
az Urat, angyalai, mind, ti hatalmasok, kik teljesítitek parancsait, és lesitek
a szavát!
Áldjátok
az Urat, égi seregek, mind, ti szolgái, kik teljesítitek akaratát!
Áldjátok
az Urat, művei, mind, uralmának minden helyén! Lelkem, áldjad az Urat!
A 103. zsoltár ismét áldással zárul be.
Maga elé idézi Isten valóságát, aki az
égben készítette el trónját, királyi hatalma parancsol a mindenségnek. Milyen fontos Dávidnak, hogy újra meg újra
elismerje, megfontolja imádságában, hogy kicsoda az Úr. Ő a mindenség
teremtője, ő az élete alkotója. Ő az, akit minden dicséret illet a mennyben és
a földön. Ha visszatekintek a hétre, milyen tapasztalatokat szereztem? Mi lett
számomra fontos, értékes? Volt-e valami új, amit megértettem? Mikor és miben
tapasztaltam Isten közelségét, irgalmát, a megbocsátás erejét? Megkönnyebbültem
a zsoltár imádkozása során? Milyen feladatot adott nekem? A mai szombati napot
arra akarjuk szánni, hogy teljes szívünkből áldjuk az Urat, becsatlakozzunk a
mennyei karok dicséretébe, mert az
Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Ki más lenne ilyen, mint a mi Istenünk?
Feladat a mai napra: Kreatív teret adok ma Isten áldásának,
akár énekben, vagy leírom saját zsoltáromat, vagy egyszerűen csöndben, fölemelt
kezekkel térdelek előtte, vagy leborulok előtte,... keresem saját módomat, hogy
kifejezzem Istennek mély szeretetemet és hálámat.