Jer 20,7-9; Róm 12,1-2; Mt 16,21-27
Abban az időben: Jézus
többször felhívta tanítványai figyelmét arra, hogy neki Jeruzsálembe kell
mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és az írástudóktól,
megölik, de a harmadik napon feltámad a halálból. Erre Péter félrevonta
őt, és óva intette: ,,Isten ments, Uram! Ez nem történhet veled!'' Mire ő
Péterhez fordult: ,,Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem az Isten
ügyére van gondod, hanem az emberekére!'' Azután így szólt tanítványaihoz: ,,Ha
valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen.
Mert mindaz, aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem
elveszíti életét, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész
világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe
saját lelkéért? Az Emberfia pedig el fog jönni Atyjának dicsőségében, angyalai
kíséretében, és megfizet mindenkinek tettei szerint.''
A mai vasárnapi Evangéliumban folytatódik a múlt vasárnapi evangéliumi
részlet. Ha visszaemlékszünk, Jézus azt kérdezte tanítványaitól, hogy kinek
tartják őt az emberek, ill. hogy a tanítványai kinek tartják őt. Hallhattuk
Péter csodálatos vallomását: „Te vagy a
Krisztus, az élő Isten Fia!” Jézus azt válaszolta neki: ,,Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a
test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám! Ezért
mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a
pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” (Mt 16, 16-18). Ki is valójában
Krisztus? A tanítványok és a többi zsidó úgy képzelte, hogy Krisztus az a
mennyből alászállt megváltó, aki majd diadalmenetben katonáival igazságot
szolgáltat népének, és megszabadítja őket az elnyomó hatalomtól. Jézus ismerte
ezeket az elképzeléseket, és elvárásokat. Ezért tartotta nagyon fontosnak, hogy
a tanítványai megismerjék. Igen, ő Krisztus, az élő Isten Fia, aki
diadalmaskodni fog, de másképp, mint ahogy ők képzelték: „neki Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől,
főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de a harmadik napon feltámad a
halálból. Erre Péter félrevonta őt, és óva intette: ,,Isten ments, Uram! Ez nem
történhet veled!” Úgy gondolom, tőlünk sem áll távol Péter reagálása.
Milyen sokszor van az, hogy ki akarjuk iktatni a szenvedést az életünkből.
Gondoljunk csak arra, hogy micsoda teret hódított a technikai fejlődés az
elmúlt évtizedekben. Minden arról szól, hogy hogyan lehet minél jobban
könnyíteni az ember életét (autó, mosogatógép, számítógép, televízió,
mikrohullámú sütő, stb.) Ezek mind jó célt szolgálnak, hiszen általuk időt
nyerhetünk a lényegesebb dolgokra. A legnagyobb hátrányuk azonban az, hogy
leszoktatja az embert a küzdelemről, pl. a munkahelyen, az emberi
kapcsolatokban, saját lelki életében. Pedig a küzdelem nem életellenes, hanem
nagyon üdvös dolog. Ezért Jézus keményen megkorholja Pétert: „Távozz tőlem, sátán! Botránkoztatsz, mert
nem az Isten ügyére van gondod, hanem az emberekére!” Azután így szólt a
tanítványaihoz, és ez nekünk is szól: „Mindaz,
aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; és aki énértem elveszíti életét,
megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is,
de a lelke kárt szenved?” Jézus a mai vasárnapon nagy bizalommal néz mindnyájunkra.
Azt szeretné, ha minden ember az ő tanítványa lenne, az ő útján járna. Nem
azért mondja mindezeket, mert meg akarja nehezíteni az életünket. Isten nem az
ember szenvedésében leli örömét! Ő abban az emberben leli örömét, aki Isten és
az emberiség iránti szeretetből felvállalja a nehézségeket és kihívásokat.
Feladat a hétre: A családban hálát adunk a kapott talentumokért és buzdítjuk egymást, hogy
még jobban gyümölcsöztessük őket.