Zsolt 22,20-22 (Siess mentésemre!)
Ne maradj
hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
Mentsd
meg lelkemet a kardnak élétől, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
Szabadíts
ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
Panaszdalnak szokták nevezni a zsoltár első részét,
a mai versekkel együtt. Mégis látjuk, hogy a zsoltáros nem csupán panaszkodik,
és semmiképp nem negatív értelemben. Nem csak arról beszél, ami neki nem
tetszik, hiányzik vagy zavarja őt. Imádságához a kérés is hozzátartozik.
Miközben (12. versben) és miután elbeszéli, hogy hogy érzi magát és mi történik
vele, Istentől kér segítséget. „Ne
maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem.” Számára sürgős a segítség: „Siess
segítségemre”. Hiszen az élete („lelke”) van veszélyben. Konkrétan is megfogalmazza
kérését, azért könyörög Istenhez, hogy a korábban felsorolt veszélyes
helyzetéből mentse meg őt: kutyák
karmából, az oroszlán torkából, a tulkok szarvától. Vannak olyan
szituációk, ahol Isten az egyetlen, aki még segíteni tud, senki más. Ilyenkor
már nem alkalmazhatjuk ezt a közmondást: Segíts magadon, Isten is megsegít. Az
egyetlen, amivel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy helyzetünk megváltozzon, az, hogy
őszintén Istenhez fordulunk és hozzá könyörögünk. Így tette a zsoltáros, mert
tudta, hogy Isten az egyetlen segítsége: „Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!”
Milyen a mi élethelyzetünk most? Milyen külső vagy belső veszélyeket
tapasztalunk meg? Bár biztos mindenkinek más és más, de mindnyájunknak
szükségünk van arra, hogy ezekkel Istenhez forduljunk. „Uram, te vagy segítségem!” Mondjuk el neki nagy bizalommal, amit
kérünk tőle.
Feladat a mai napra: Ismételten imádkozom egy betegért.