Ez 33,7-9; Róm 13,8-10;
Mt 18,15-20
„Ha testvéred vétkezik ellened, menj és
figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha
azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy »kettőnek a
tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg
a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha
pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg
lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a
mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben
egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol
ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
A
mai évközi 23. vasárnapon egy részletet hallhatunk Jézus negyedik beszédéből, a
Máté evangéliumból, amelyben leginkább az Egyház vezetőinek viselkedését
szabályozza. Aki Jézust akarja követni, legyen egyszerű, keresse az egységet
Istennel és hittestvéreivel. Jézus tudja, hogy az emberek közötti egység nagyon
törékeny dolog. Az egység Isten ajándéka, és csak ott jöhet létre, ahol az
emberek nyitottak Isten iránt. Gyakran tapasztalhatjuk saját környezetünkben,
mennyire törékeny az egység. Legnagyobb ellensége az önzés. Aki csak saját
érdekét keresi, aki saját kis szubjektív nézetéből ítél meg mindent, az előbb
utóbb konfliktusba kerül olyanokkal, akik másképp gondolkodnak és működnek. Állandóan
egymásnak súrlódnak a különféle elképzelések, értékek, célok, míg robbanásig
feszül a légkör. Az egység csak azoknak a szívében születik meg, akik tudatosan
ki tudnak lépni önmagukból, megnyitják szívüket Isten iránt és Őrá szegezik
tekintetüket. Isten az, aki az imádságban meg tudja változtatni a nézőpontunkat,
ki tudja tágítani a horizontot, érzékennyé tudja tenni szívünket mások iránt, kiengesztel,
békét ad, segíti, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat és másokat mindazzal, amink
van, és ami vagyunk. Jézus követőit ez az imádságos, Isten iránti nyitott szív
jellemzi. Ott maga az Isten van jelen. A mai vasárnapon, érdemes őszintén fontolóra
vennem, milyen légkörben élek embertársaimmal. Mennyire jellemzi azt a béke,
egyetértés vagy inkább a feszültség. Mennyire vagyok nyitott mások iránt,
mennyire tudok engedni nézetemből? Vagy mennyire kell mindig annak történnie,
amit én akarok és gondolok. Az emberekkel való kapcsolatunk és bánásmódunk
tükre az Istenkapcsolatunknak is. Bár néha azt gondoljuk, hogy Istennel békében
élünk, annak dacára, hogy konfliktusban élünk az emberekkel. De ne áltassuk
magunkat. Arról árulkodik ez, hogy valamit még nagyon nem tudunk elfogadni. Ha
az emberek felé nem tudunk nyitni, Isten felé sem vagyunk nyitottak. Az egység
iránti vágyat azonban Isten helyezte belénk. Kérjük a Szentlélektől az egység
ajándékát és azt a kegyelmet, hogy az egység eszközeivé lehessünk.
Feladat a mai napra: A mai napon a rózsafüzér imádságomat különösképpen az egységért
ajánlom fel, családomban, környezetemben, az egyházban, társadalmunkban, a
világban.