Mk 12,18-27 (Isten nem a halottak Istene, hanem az élőké)
Ezután
a szadduceusok mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, s ezt a
kérdést tették fel neki: „Mester! Mózes megírta nekünk, hogy ha valakinek a
testvére meghal, és asszonyt hagy hátra, gyermeket azonban nem, akkor a testvér
vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének. Volt hét fiútestvér. Az
első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Feleségét elvette a második is, de
az is meghalt anélkül, hogy gyermeke lett volna. Hasonlóképpen a harmadik is,
sőt mind a hét, de egy sem hagyott hátra gyermeket. Végül az asszony is
meghalt. A feltámadáskor, ha ugyan feltámadnak, melyiküké lesz az asszony?
Hiszen mind a hétnek a felesége volt?” Jézus így felelt: „Nem azért tévedtek,
mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? Hiszen, amikor
feltámadnak, nem nősülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az
angyalok az égben. Nem olvastátok Mózes könyvében a csipkebokorról szóló
részben, mit mondott Isten a halottak feltámadásáról? Én, Ábrahám Istene, Izsák
Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak Istene, hanem az élőké. Így
nagy tévedésben vagytok.”
A Jézus korabeli
zsidóság nem foglalt egységes álláspontot a halottak föltámadásának kérdésében.
A különböző csoportok közül a farizeusok és az írástudók vallották a halottak
föltámadását, legalábbis olyan formában, hogy a Messiás eljövetelekor a zsidók
föltámadnak, a szadduceusok pedig tagadták a halottak föltámadását. A mai
idézetben halljuk, hogy az utóbbi csoport képviselői Jézushoz fordulva
párbeszédet kezdenek vele. Figyeljük meg, hogyan zajlik, és milyen szinten ez a
párbeszéd. Milyen a magatartás, ami a szavak mögött áll? Van-e a szadduceusokban
nyitottság, vagy mennyire vannak meggyőződve arról, hogy a szóba hozott esett
jó példa lehet arra, hogy nem lehet föltámadás? Talán magatartásukból érezhető,
hogy nem nyitottak arra belsőleg, hogy másképpen is lehet, mint ahogyan gondolják.
Megfontolandó ebből a szempontból saját magatartásunk is, amivel Jézushoz
fordulunk: Vajon mennyire engedjük, hogy pl. ma mást, úját mondjon nekünk,
mélyebb megértéshez vezessen az imádságban? Jézus a szadduceusok kérdését más
szintre viszi, retorikus visszakérdezéssel válaszol. Ezzel rámutat a központi
problémára: „Nem azért tévedtek, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az
Isten hatalmát?” Ezért
nem hisznek a föltámadásban, mert nem igazán ismerik a Szentírást és Isten mindenható erejét, jóságát. Aztán Jézus megmagyarázza,
mit jelent ismerni az Írásokat, és a csipkebokorról szóló részre utal.
Vajon ki gondolta volna közülünk, hogy a halottak feltámadásáról is szól az a
rész, még ha ezt a fogalmat nem is használják ott? Jézus pedig rámutat, hogy
ott a halottak feltámadásáról is szó van. „Én,
Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene vagyok! Tehát nem a halottak
Istene, hanem az élőké.” Gondolkozzunk
el ma, milyen elképzeléseink vannak a feltámadással kapcsolatban. Hagyjuk, hogy
Jézus a Szentlélek által vezessen mélyebb megértésre.
Feladat a mai napra: Kiválasztok magamnak egy bibliai idézetet,
amely számomra az örök életről szól – lehet a mai idézetből is – és a nap
folyamán újra elmélkedem rajta.