XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. október 5., vasárnap

Október 5.



Mt 21, 33-43      (A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.)

 „…Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. Ezért, mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

Örvendetes vágyakozás. Akarod, hogy valaki nagyon szeressen és boldog légy.
Kultúrától függetlenül arra szomjazunk, hogy szeressenek, szeressünk, hogy értékeljenek, hogy legyen értelme az életünknek.  Egy szóval boldogok legyünk. Miért? Mert a szívem nem elégszik meg a sikerekkel, a pénzzel.  Mert a szívem egy másik szívet kér, amellyel együtt dobogunk. Még ha egy másik ember van is mellettünk, akkor sem tudjuk megtölteni a másik szívét, és ő sem a mienket. Ígérünk és vállalunk örök szerelmet, amíg a halál el nem választ; és most már ez úgy van, amíg a másik ember el nem választ.
Az emberi szív hatalmas, nem csak emberi dimenziója van.  Sem én, sem a másik soha nem tudja boldoggá tenni teljesen. Akkor, kié az a másik nagy szív, amit az én szívem keres? Istenről mondják, hogy Isten a szeretet. A szeretet mindenek felett: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet“(1 Jn 4, 8.16). És Tőle származik a szeretet: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van…“ (1Jn 4,7).
Szeretet, amit belelehelt az életünkbe. Mi ettől az Istentől származunk, aki meg akarta osztani velünk életét és szeretetét.
A vasárnapi evangélium jól illeszkedik ehhez, arról szól, hogy egy birtokos, „Isten“ hogyan bízza a földjét munkásokra, hogy azt megfelelően gondozzák, és gyümölcsöt teremjenek. Isten, aki az életünk ura, az életet szeretetből adta nekünk, hogy úgy gazdálkodjunk vele, hogy az gyümölcsöt hozzon. Márk az evangéliumban megmagyarázza, hogyan gondoskodik a gazda a földjéről: „Volt egy gazda…
Isten prófétái és hírnökökéi által gondoskodott erről a földről, Izrael népéről, de küldötteit meggyilkolták. De még így is, továbbra is gondoskodni akar a földről és az emberről ezért elküldte egyszülött fiát, aki valóságos ember is, hogy tanítson meg bennünket Isten fiaiként élni: (János 3,16.), azonban Őt is megölték.  Egész életünk a szeretet és az üdvösség története, ami mind a mai napig folytatódik.
Feladat a mai napra: Megkérdezhetnénk magunktól, hogyan gazdálkodom az életemmel és a szeretetemmel. Ezt az örökséget véste bele Isten a létünkbe. Milyen gyümölcsöt hozunk?