Mt 6,9-13 (Jézus megtanítja a tanítványait imádkozni)
Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint
a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, s
bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.
Amikor
igazán jól akarunk megtanulni és tudni valamit, akkor gyakran elmegyünk egy
mesterhez. Jézus tanítványai azt kérték tőle, hogy tanítsa őket, hogyan kell
imádkozni – ahogy János is tanította a tanítványait. Mert a tanítványok tudták,
hogy Jézus jó mester.
De Jézus nem
úgy tanította őket imádkozni, mint János, hanem más módon. Azért volt más, mert
ő az imádságaiban úgy szólt Istenhez, mint Atyjához, és azt akarta, hogy a
tanítványai is úgy tudjanak beszélni Istennel, mint Atyjukkal, aki nem csupán
az ő Atyjuk, hanem mindenki Atyja. A másik fontos dolog, hogy Jézus azt
tanította, hogy Isten nemcsak a mennyországban lakozik, hanem közöttünk is akar
lenni, és így elhozza a mennyországot a szívünkbe. Eszembe jutott egy himnusz,
amely jól mutatja, hogy hogyan van jelen a mennyország bennünk akkor is, amikor
imádkozunk:
„Nem magány vár rám, amikor imára készülök, tudom, ha Veled vagyok, a
testvéreimmel vagyok; a zaj elől menekültem, nem
az emberek elől.” (Himnusz a zsozsmából.)
Mert az
imádság nem olyan, mint az ópium, nem leszünk tőle közömbösek a körülöttünk
élők iránt. Az imádságban Jézus épp azt akarja nekünk tanítani, hogy hogyan
kell szeretnünk. Tőle igazi kenyeret kaphatunk, ami az élet kenyere. Ettől
leszünk képesek szeretni, megbocsátani, és másoknak adni. Ezért így kérjük Őt: „Mester,
taníts minket imádkozni!”
Feladat a mai napra: Kérdezzük meg magunktól, hogyan tanít meg minket Jézus
imádkozni. Mire hív minket Jézus, milyen lépést tegyünk az imádságban?