Iz 55, 1-3 (Gyertek, igyatok a forrásból!)
Ti szomjazók, gyertek a vizekre
mind, és bár nincsen pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és
egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet. Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és a
keresetet arra, ami jól nem lakat? Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót
esztek, és kövér falatokban lesz részetek. Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám;
hallgassatok rám, és élni fog lelketek. Örök szövetséget kötök veletek, a
Dávidnak megígért irgalom jegyében.
Minden nap szükségünk van az Istennel való
találkozásra. Ő hív minket. Az imádságban a legfontosabb lépés, hogy meghallom
Isten hívását, odalépek hozzá és észreveszem, amint felém lép. Amikor
hallgatok, jelenvalóvá válik számomra a másik. Szavai megérintenek, hatással
vannak rám, visszhangozni kezdenek a szívemben. Melyik szó az, Isten melyik
hívása az, ami most visszhangozni kezd bennem? Megengedhetem, hogy egy időig
csak az a szó, hívás visszhangozzon bennem, mint a tenger hullámzása. Mit vált
ki belőlem? Talán észreveszem, hogy egy idő után a lelkem elkezdi „inni” ezt a
szót, táplálkozik abból a szeretetből, ami belőle árad. Engedjük meg a
lelkünknek, hogy ez addig tartson, amíg jól nem lakott. Talán most értjük meg,
miért kérdezi Isten: Miért költitek a
pénzt arra, ami nem kenyér, és a keresetet arra, ami jól nem lakat?
Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz
részetek. Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám, és
élni fog lelketek. Szükséges, hogy a szívünk minden alkalommal, amikor
imádkozunk, így tudjon táplálkozni Isten igéjéből. Hiszen az imádságban nem a
töprengés, a sok gondolkodás a lényeg, hanem elsősorban az, hogy engedem, hogy
Isten szava hatással legyen rám.
Feladat a mai napra: Keresek
időt arra, hogy újra meg újra megérintsen és megerősítsen a nap folyamán az a
szó, ami a mai imádságban táplálék lett számomra.