XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. november 26., szerda

November 26.



Lk 12, 16-21                    (szükséges a szemléletváltás)

Példabeszédet is mondott nekik: "Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje.  Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -  Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? -  Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék."

A fönti idézetben olyan emberrel találkozhatunk, aki nem Jézus hangjára hallgat, hanem saját önző hangjára. Azt hiszi, hogy az számít, mije van, mit tud felmutatni, és hogy majd a vagyon mennyisége fogja üdvözíteni őt. Pedig nem úgy van. Isten előtt a földi gazdagság csupa semmiség, értéktelen. Egyedül az számít, hogy Istenben gazdagok legyünk. Mit jelent Istenben gazdagnak lenni? Hogy életem tele legyen Istenélményekkel, észrevegyem az ő szerető intézkedéseit életemben. Az imádság az a hely, ahol Isten szeretetében szembesülünk földi gondolkodásunk esztelenségével. Az örökkévalóság távlatában egészen más értéket nyernek a dolgok. Mit ér a földi gazdagság, ha elveszítem? Minek tápláljam csak a saját hájamat, ha azzal nem tudok Istenhez közel kerülni? Az imádság megtanít miket arra, hogyan gazdagodjunk Istenben. Az imádság az a kovácsműhely, amely átformálja értékrendünket, kimunkálja bennünk Isten szeretetét, gondolkodásmódját, hogy szívünk egyre inkább a jó pásztor szívéhez hasonuljon, aki gondot visel a körülötte lévőkre és rábízottakra. Az imádságban maga Isten tesz minket érzékenyé embertársaink iránt. És az imádság az a hely, ahol felismerve önzésünket, erőt merítünk arra, hogy elforduljunk tőle, és a szeretetre fordítsuk egész lényünket.
Feladat a mai napra: Mihez ragaszkodom? Odanyújtom Istennek a párbeszédben, és kérem, hogy ossza meg velem, hogy mit lát, hogy én is helyesen ítéljem meg a dolgokat és az Ő értékeit tudjam választani.