1. Hét: „Nézd, máris jövök” - a közeledő Isten
Bevezető:
A mostani vasárnappal
elkezdődött az adventi idő. A bevásárló központokban, boltokban azonban már két
hete megvan és csillog a karácsonyi díszítés. Úgy tűnik, hogy a felgyorsult
világnak mindig meg kell előznie az időt. De mire hív ez a sietség? Vajon nem
arra, hogy még több idő alatt még többet vásároljunk, fogyasszunk, amely azt
sugallja, hogy benne találjuk meg a boldogságot, az örömet? Legutóbbi apostoli buzdításában Ferenc pápa hívja fel a figyelmünket ennek veszélyére: „A mai világnak – a maga sokféle és
nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy veszedelme az egyénközpontú szomorúság,
mely a kényelmes és kapzsi szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből,
az elszigetelt lelkiismeretből fakad.” És hozzáteszi, hogy a hívek is „kétségtelenül
ki vannak téve ennek az állandó veszélynek.” (Evangelii Gaudium 2) 2014 adventjének kezdetén újra e kérdés előtt
állunk: hogyan szeretnénk idén megélni a karácsonyra való felkészülési
időt? Hagyjuk, hogy belesodródjunk a ragyogó világ kínálatába, a sok
bevásárlásba, a sok tennivalóba, vagy hagyunk-e időt arra, hogy a karácsonyi
ünnep lényegére figyeljünk? A hétköznapok lelkigyakorlatán való részvételünk
azonban annak a jele, hogy igen, szeretnénk belsőleg is készülni Isten
eljövetelére, Isten megtestesülésének az ünnepére. A következő hétben arra az
Istenre szentnénk irányítani figyelmünket, aki már úton van felénk és arra
szólít fel minket: „Örülj és ujjongj Sion
leánya, mert nézd, máris jövök, hogy nálad lakjam.” (Zak 2,14) Mert bármennyire is advent a várakozás ideje, de ugyanúgy az
örömé is. A várakozás már magában foglalja az előre örülést Jézus születésének
ünnepén. Hiszen azzal az örömmel akar megajándékozni az adventi idő, amely a
mindig újra hozzánk közelgő Jézussal való találkozásból fakad. Erre a
találkozásra a mindennapjainkban, a hétköznapi életünkben hív minket e
lelkigyakorlat. Ez szintén Ferenc pápának a meghívása: „Meghívok
minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa
meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy:
engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs
olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, mert
„senki nincs kizárva abból az örömből, melyet az Úr hozott”. (EG 3)
Hagyjunk időt és teret a mindennapi bibliai idézeten keresztül, hogy Isten
megszólítson, megtaláljon bennünket, hogy találkozzunk vele, és így megújítsa
bennünk az evangélium örömét. „Az evangélium öröme betölti azok szívét és
egész életét, akik találkoznak Jézussal. Vele mindig megszületik és
újjászületik az öröm.” (EG 1)
Kérjük a Szűzanyát, Máriát, Jézus édesanyját és a mi
édesanyánkat, hogy kísérjen adventi utunkon, és segítsen imádságos
magatartásával: „Ő az is, aki »szívében el-el gondolkodva« (Lk 2,19)
gondosan megőrzött mindent. Mária képes felismerni Isten Lelkének nyomait a
nagy eseményekben, és azokban is, amelyek felfoghatatlannak látszanak. Szemléli
Isten misztériumát a világban, a történelemben, minden egyes ember hétköznapi
életében.” (Evangelii Gaudium 288.) Szemlélő, gondoskodó szívére bízzuk rá
életünket mindazzal, amink van és amik vagyunk, különösképpen e vágyunkat, hogy
karácsonykor újra megszülethessen bennünk Jézus és vele együtt az az öröm is,
amelyet először az angyal hirdetett
Máriának, „Örvendjél, Mária”, majd később a betlehemi pásztoroknak:
„Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. Ma
megszületett a Megváltó nektek, Krisztus.” (Lk 2,10.11).
Napi elmélkedéshez:
Lk 1,26-27; Zsolt 139,1-6
A hatodik hónapban
az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki
egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.
Uram, te
megvizsgálsz és ismersz engem, tudod, hogy ülök-e vagy állok. Gondolataimat
látod messziről, látsz, ha megyek vagy pihenek. Minden utam világos előtted. A
szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. Elölről és hátulról
közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy
meg sem értem.
Egy lelkigyakorlat elején mindig segít, ha megállok és
magamra tekintve megfogalmazom, mit várok a mostani lelkigyakorlattól, mire
vágyok, milyen kérdések, kívánságok vannak bennem? Mit szeretnék Istentől kérni?
Hová akarom, hogy elvezessen engem? Milyen Istennel szeretnék találkozni?
Milyen számomra az az Isten, aki már készül a velem való találkozásra?
„A hatodik hónapban
az Isten elküldte Gábor angyalt.” Hová? Kihez? Bár azonnal tudnánk ezekre a kérdésekre válaszolni,
hiszen ismerős a történet, mégis hagyjuk, hogy a mai imádságban elidőzzünk a
válasznál. Az emberiség története, mint az egyéni ember története a nagyvilág
eseményei közepette nem Istentől függetlenül játszódik le, hanem benne Isten
üdvösségtörténete zajlik le. Amikor Isten megteremtette a világot, nem hagyta
magára teremtményeit, még kevésbé az embert, akit gondoskodó szeretettel kísér.
Ennek valóságát Pál apostol szépen fogalmazza meg: „A teremtő Isten ... az
ég és föld Ura. ... ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be
az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk
idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte
kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk,
mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,24-28). Isten mint a történelem ura azt is
meghatározta, mikor jöjjön el az idő teljessége, és megtestesülésének ideje.
Isten tetszése volt, hogy egy fialtál lány volt az, aki kulcsszerepet kapott az
üdvtörténetben. Egy fiatal lány, aki egy konkrét időben, egy konkrét földi
helyen lakott, egy konkrét élethelyzetben, és akinek saját neve is volt. „Az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea
Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak,
Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták.” Képzeljük bele magunkat
Mária életébe, hogyan nézett ki az, ahol lakott, mit jelentett, hogy volt
jegyese, stb.? Utána pedig tekintsünk saját életünkre: milyen a mostani
élethelyzetünk? Milyenek a családi körülményeink? Voltak változások az utolsó
időben? Milyen külső és belső világot fog találni nálunk a hozzánk érkező
Isten?
Feladat a mai napra: Átírom a zsoltárt saját szavaimmal, belefoglalva
konkrét életemet.
Este:Visszatekintés a napra: Isten
jelenlétébe helyezem magamat. Kérem, hogy tekintetével tudjak visszatekinteni a
napomra. Mit éltem meg, tettem vagy mondtam? Kifejezem Istennek hálámat. Miért
szeretnék ma különösen hálát adni? Talán azért, hogy ismer engem, hogy ma
mindenben velem volt? Köszönöm, Istenem, hogy …