1Kor 13,1-8 (Ha szeretet nincs bennem, mit sem érek)
Szólhatok
az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc
vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes
titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet
nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,
odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem
használ nekem. A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem
féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga
javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent
remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.
A szeretethimnusz mindig
nagyon megrendítő élességgel tárja elénk az igazi szeretet arcát. Figyelmessé
tesz bennünket a szeretet kifejezései iránt. Nem elég a retorikailag szép beszéd,
ha a szív üres. Nagyon jól megérezzük, hogy egy bók igazi megbecsülés
kifejezése-e vagy csak hitegetés. A legeszesebb tudományos előadás is csupán
üres szófecsérlés, ha hiányzik belőle a mélységes tisztelet az élet, a világ és
a Teremtő iránt. Aki egész idejét szociális tevékenységnek szenteli, de a
környezetéről és a világról csak rosszat tud mondani, türelmetlen, pletykálkodó,
szemrehányó, annak szavai elárulják, hogy szíve bensőleg kiégett, cselekedetei saját
erejéből nem pedig Isten szeretetéből forrásoznak. Akkor az ember Isten arcának
csupán eltorzult mása. A szeretethimnusz Jézus gyönyörű arcát tárja felénk. Ő
az, aki bennünket így szeret. És nagyon fontos, hogy nap mint nap tudjunk
lubickolni, megmosakodni ebben a szeretetben. Csak amikor az Ő jóságos,
könyörületes, szelíd tekintetével találkozom, akkor szétolvasztja bennem a
harag, a gőg, az irigység jégcsapjait. Akkor puha talajjá teszi lelkemet a
szeretet számára, hogy azok igaz és szép cselekedetei fel tudjanak virágozni
bennem, és Jézus illatát árasztani. Jézus képe előhívja bennem Isten igazi
képét. A torzulások kisimulnak. Azzá válok, akinek lennem kell, és aki a szívem
legmélyén vagyok és lenni akarok.
Feladat a mai napra: Időt szentelek arra, hogy Jézus arcát szemléljem.
Addig maradok e szemlélődésben, illetve újra és újra visszatérek rá, amíg a
lelkemben felvirágzik a béke és a szeretet.