"Azért élsz, hogy szeress!"
Ef 4,31-5,2 (Legyetek Isten követői a szeretetben)
Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat,
haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek
egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint
Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Mint Isten kedves gyermekei, legyetek
az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és
odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.
Azért élünk, hogy
szeressünk. A szentek nagyszerű életpéldái sok inspirációt adhatnak nekünk,
hogy mit is jelent szeretni. Kis Szent Teréz például megértette, hogy Jézus a szeretetnek
jobban örül, mint a hősies cselekedeteknek. A kicsi gyermek bizalmával és teljes önátadásával Jézus karjaiba vetette
magát, s minden apró alkalmat megragadott a szeretet megélésére, különösképpen
az a nővértársa iránt, akit a legnehezebben tudott elviselni. Mottója az lett,
hogy „az Egyház szívében a Szeretet leszek, s így minden leszek!" Az ember
azt gondolhatná, hogy bezzeg egy kolostorban könnyű dolga van egy szerzetesnek.
A legnehezebb azonban mindig azokat szeretni, akiket nagyon közel állnak
hozzánk. Ez egy kolostorban éppen olyan nehéz, mint egy családban. Mindig akad
olyan ember, akinek szokásait vagy tulajdonságait nehezen tudjuk elviselni,
vagy aki iszonyatosan sértő tud lenni, amikor éppen rossz passzban van. A nehéz
benne az, hogy el kell viselni a közelségét. Az idegent könnyen távol tartjuk
magunktól, de szeretteink viselkedése átjárja egész testünket-lelkünket, a ház
minden csücskét. A haragtartás, rosszindulat, egymás sértegetése bizony néha
nagyon kibírhatatlan tud lenni. És sokszor mi magunk is terjesztjük ezt az
atmoszférát. Könnyebb kimondani, hogy megbocsátunk a másiknak, mint elfelejteni
a tettét. És legközelebb lehet, hogy már tartunk attól, hogy ismét sértegetni
fog. Minden sértéssel csorbul a bizalom is. Nehezek Szent Pál szavai. Akarunk
szeretni, de néha olyan lehetetlennek tűnik a helyzet. Mégis: azért élünk, hogy
szeressünk! A szeretet az egyetlen „sport”, amit sosem szűnhetünk meg űzni. A
szeretet a lényünk, és mindig leleményes, mert Isten szeretete is leleményes.
Ha engedjük, hogy Jézus mindig újra megfürdessen minket szeretetében és
könyörületességében, akkor képessé tesz minket is arra, hogy az „ellenségben”
meglássuk az „irgalmunkra szoruló nyomorultat”, hogy a szúrásokra szelídséggel
válaszoljunk, a haragtartást humorral oldjuk fel, a rosszindulatú vádakat pedig
hálatelt megbecsüléssel a másik legapróbb figyelmessége iránt. A szeretet
mindig megtalálja útját, ha szeretni akar, akárcsak egy mosoly, egy őszinte
ölelés/simogatás, egy apró figyelmesség gesztusával. A szeretet mindig szeretni
akar, és csak szeretni akar, és ebben még a halál sem akadályozhatja meg. Kis
Szt. Teréz élete utolsó pillanataiban mondta: „Érzem, hogy nyugalomra térek...
De leginkább azt érzem, hogy elkezdődik küldetésem, hogy megszerettessem a Jó
Istent úgy, ahogyan én szeretem, hogy az én kis utam a lelkeknek adjam. Ha a Jó
Isten meghallgatja kívánságaim, mennyországom a földön fog eltelni a világ
végéig. Igen, mennyei boldogságom az lesz, hogy jót teszek a földön". Én
is akkor leszek boldog, ha teljesen szeretetté válok.
Feladat a mai napra: Átgondolom, hogyan válhat ma minden, amit
csinálok, a szeretet kifejezésévé. Különösképpen a szeretteim iránt megpróbálok
leleményes lenni a szeretetben, és arra törekedni, hogy örömöt okozzak nekik.