XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. december 10., szerda

December 10.



Napi elmélkedéshez:       Lk 1,42; Lk 11,27-28

Erzsébet hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!
Amikor ezt mondta, a sokaságból egy asszony hangosan így szólt hozzá: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! Erre ő így felelt: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják.
Amikor Erzsébet Máriával találkozik hangos dicsőítésbe fakadt: Áldott vagy… és áldott a te méhed gyümölcse! Összerímel ez a dicsőítés azzal az asszonnyal, aki Jézus beszédét hallva egyszer csak hangosan megszólal: Boldog az anyaméh, amely téged hordozott, és boldog az emlő, amely téged táplált! De mégis miért boldog, és miért áldott? Minden találkozásban valamit érzékelünk a másikból. Nem csak szavakkal vagy gesztusokkal kommunikálunk egymással, hanem egész lényünk is kommunikál. Van egy hetedik érzékünk, melyet nem lehet megcsalni: ha a „hogy vagy” kérdésünkre valaki azt válaszolja, hogy „jól”, de arca szomorú, teste meghajlott, kicsit összeesett benyomást kelt, akkor azonnal érezzük, hogy nem mondott igazat. Nincs jól. És lehet, hogy csak azért mondja azt, hogy „jól”, hogy azzal azt mondja: „ne kérdezz tovább”. Érzéseink kiülnek arcunkon, testtartásunkon. Milyen benyomást kelthetett Mária, amikor Erzsébet meglátta őt? Még egy szót sem szólt arról, hogy mi történt vele, egész lény már kommunikálta: belépett életembe az Úr. Ezt nem lehet improvizálni. Csak annak életében érződik, hogy jelen van az Isten, aki valóban nap mint nap találkozik vele, aki meghallotta az Úr szavát, és aszerint él. Ezért válaszolta Jézus az asszonynak: De még boldogabbak azok, akik hallgatják az Isten beszédét, és megtartják. Ez Mária igazi boldogsága, áldottsága. Ha tehát utat akarunk készíteni az Úrnak, amikor másokkal találkozunk, akkor az nem csupán magában a találkozás pillanatában kezdődik, hanem abban a pillanatban, amikor Istent valóban, végérvényesen beengedjük életünkbe. Amikor minden napunkat azzal kezdjük, hogy Isten jelenlétébe helyezzük magunkat, és engedjük, hogy szava hatással legyen ránk. Akkor Isten jelenléte beszéddé válik, megnyilvánul mások számára is érzékelhető módon, és ugyanazt a hatást kelti bennük: áldott vagy! Mert: „Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. (Mt 10,40).

Feladat a mai napra: Időt keresek arra, hogy még valameddig azzal az igerésszel maradjak, ami nagyon megszólított engem. Hagyom, hogy megérintsen, érzékelem Isten jelenlétét, amint ezen keresztül megnyilvánul számomra. Napközben többször is felidézem magamban Isten közelségét, ami e részen keresztül megtapasztalhattam.
Este: Visszatekintés a napra: Áttekintem a napomat. Milyen találkozások adódtak? Hogyan érintett meg engem az Isten, hogyan lépett felém? Miben éreztem jelenlétét? Éreztem-e egy találkozásban azt, hogy áldott vagyok vagy a másik áldott? Volt-e olyan találkozás, ami nem sikerült jól? Mi történt? Mit szeretnék holnap jobban csinálni? Kérem a Szentlélek megvilágosító kegyelmét. Lezárom napomat hálaadással.