Jn 1,1-18 (Kezdetben volt az irgalom)
1Kezdetben volt az
Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő
volt kezdetben Istennél. 3Minden
általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne
az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A
világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s
János volt a neve. 7Azért jött, hogy
tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot
kellett tennie a világosságról. 9(Az
Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa
lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A
tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám
akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.
Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik
nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem
Istentől születtek. 14S az Ige testté
lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét,
akit kegyelem és igazság tölt be. 15János
tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: „Ez az, akiről hirdettem: Aki
nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én.” 16Mindannyian
az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes közvetítette, a
kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18Istent nem látta soha senki, az Egyszülött
Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
Ma, az év utolsó napján, a János
evangélium prológusát hallhatjuk a hálaadó évzáró szentmisén. Ez a prológus
összefoglalóan elénk tárja az üdvösség történet lényegét, Isten irgalmas
szívének cselekvését. Megtehetjük, hogy az „Igét” behelyettesítjük az
„irgalommal”, hiszen egy és ugyanaz. Magáról az Istenről van szó. Akkor így
hangzik: Kezdetben volt az irgalom, az irgalom Istennél volt, és Isten volt az
irgalom, ő volt kezdetben Istennél.
Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett.
Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A
világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Minden
irgalomból lett, benne az élet van, az irgalom az emberek világossága, mely a
sötétségben világít. De a sötétség nem fogta fel. A görög κατέλαβεν szónak értelme: megragad, befogad, felfog, mely arra
akar utalni, hogy a világosságnak olyan ereje van, hogy a sötétség nem
ragadhatta meg, nem nyelhette el, de még felfogni sem tudja. Isten irgalma is
ilyen. A sötétség nem tudja sem felfogni, sem megragadni, de még befogadni sem.
A gyűlölet, kiábrándultság, irigység nem képes felfogni az irgalmat. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott,
hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a
vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Aki csak
egy picit is nyitottá válik és közel engedi szívéhez Isten irgalmát, aki
elhiszi, hogy Isten tényleg irgalmas hozzá, annak a szívét szépen lassan
átváltoztatja, hasonlóvá teszi isteni szívéhez, az irgalom gyermekévé válik,
magáévá teszi az irgalom logikáját, más módon kezdi nézni az embereket, és
érezni irántuk. Jézus ezért jött, hogy kinyilatkoztassa nekünk Isten irgalmát.
Ő az Atya irgalmasságának az arca, mondja Ferenc pápa (vö. MV 1). A kérdés az,
hogy akarok-e teret adni neki? Akarok-e vele együtt, az ő irgalmas tekintetével
és szívével ránézni életem azok területeire, amelyek még sötétek, nehezek,
elviselhetetlenek, melyek haragra gerjesztenek, melyektől mindig újra
kiábrándulok? És elhiszem-e, hogy ha csak picit is megnyílok az irgalom iránt,
akkor bennem is képes lesz megváltoztatni olyan kapcsolatokat, amelyekről én
már lemondtam?
Feladat a mai napra: Visszatekintek az elmúlt évemre,
összegezem emlékeimet, sikereimet, kudarcaimat, a szép és nehéz találkozásokat.
Aztán kérem Istent, hogy még egyszer az ő irgalmas tekintetével is
rátekinthessek, és ő mondhassa ki az utolsó szót mindarra, ami velem és
körülöttem történt.