Jn 2,1-10 („Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” )
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában,
amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre,
tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte:
„Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem
jött el az én órám.”Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit
csak mond!”Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára,
mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat
vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most
merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy
megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik
a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette:
„Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az
alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.”
Fiatalkoromból emlékszem erre a dalra: Mária, az emberi nemből
(közülünk) való, mivel ő az első, aki elmondja nekünk életével, mit jelent Fia
tanítványának lenni, nemcsak Jézus anyja, azt is tanítja nekünk, hogy mit
jelent emberinek és isteninek lennünk, és mit jelent Isten gyermekeinek lennünk.
Mária, egyszerű názáreti asszony, aki jól ismerte a fiát és a fia őt. Mária,
aki előttünk élt, el tudja mondani nekünk, hogy ne féljünk követni őt,
hallgassátok, mit mond ő, mert őt követve biztos úton járunk. A bizalom Jézusban
nem csal meg, ezért most égi édesanyánk számunkra azt mondja: „Tegyetek meg mindent,
amit csak mond!” Életbölcsessége van. Ő
tudja, hogy az ember átalakulása és érettsége időt vesz igénybe. „Az ember önmagától
bizony képtelen lényegi változást előidézni saját életében: újjászületni;
meghalni, hogy feltámadjon; önzését szeretetre változni; gyűlöletét és
individualizmusát közösségi és testvéri létté; énből Krisztussá válni. Csak
Isten, akinek semmi sem lehetetlen, taníthat és oszthatja meg ezt velünk
gyengéden és türelmesen, Mária közbenjárásával. Ő virraszt velünk, a
feltámadásra való figyelmes várakozásban; az ő anyai kezének szelíd és mégis
erőteljes, befogadó és megtartó érintését tapasztalhatjuk életünk és
testvéreink életének minden megrázkódtatásában. Anyai, szívélyes magatartása
megnyitja és feltámasztja bennünk az Atya gyengéd és kimondhatatlanul szerető
tekintetét és Jézus biztos és bensőséges ölelését, mely számunkra egy egészen
új és szilárd barátságot nyújt.” (Verbum Dei Missziós
Testvéri Közösség, Konstitúciója 80.). Mária a szenvedésében is
azonosult a fiával, és ott volt Jézus keresztje alatt, és minden gyermeke
keresztje alatt. Mária az, aki ismeri a szenvedéseket,
örömöket és reményeket, mert tudja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának
nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus
látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony,
nézd, a fiad!”tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva
házába fogadta a tanítvány. (Jn
19,25-27)
Feladat a mai napra: Milyen ügyekben vagy helyzetekben kéri tőlem Mária, hogy: „Tegyetek meg
mindent, amit csak mond!”