XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. január 31., szombat

Január 31.



Jn 2,1-10        („Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” )

Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.”Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt,  s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” 

Fiatalkoromból emlékszem erre a dalra: Mária, az emberi nemből (közülünk) való, mivel ő az első, aki elmondja nekünk életével, mit jelent Fia tanítványának lenni, nemcsak Jézus anyja, azt is tanítja nekünk, hogy mit jelent emberinek és isteninek lennünk, és mit jelent Isten gyermekeinek lennünk. Mária, egyszerű názáreti asszony, aki jól ismerte a fiát és a fia őt. Mária, aki előttünk élt, el tudja mondani nekünk, hogy ne féljünk követni őt, hallgassátok, mit mond ő, mert őt követve biztos úton járunk. A bizalom Jézusban nem csal meg, ezért most égi édesanyánk számunkra azt mondja: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”  Életbölcsessége van. Ő tudja, hogy az ember átalakulása és érettsége időt vesz igénybe. „Az ember önmagától bizony képtelen lényegi változást előidézni saját életében: újjászületni; meghalni, hogy feltámadjon; önzését szeretetre változni; gyűlöletét és individualizmusát közösségi és testvéri létté; énből Krisztussá válni. Csak Isten, akinek semmi sem lehetetlen, taníthat és oszthatja meg ezt velünk gyengéden és türelmesen, Mária közbenjárásával. Ő virraszt velünk, a feltámadásra való figyelmes várakozásban; az ő anyai kezének szelíd és mégis erőteljes, befogadó és megtartó érintését tapasztalhatjuk életünk és testvéreink életének minden megrázkódtatásában. Anyai, szívélyes magatartása megnyitja és feltámasztja bennünk az Atya gyengéd és kimondhatatlanul szerető tekintetét és Jézus biztos és bensőséges ölelését, mely számunkra egy egészen új és szilárd barátságot nyújt.” (Verbum Dei Missziós Testvéri Közösség, Konstitúciója 80.). Mária a szenvedésében is azonosult a fiával, és ott volt Jézus keresztje alatt, és minden gyermeke keresztje alatt.  Mária az, aki ismeri a szenvedéseket, örömöket és reményeket, mert tudja, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.  Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.  (Jn 19,25-27)

Feladat a mai napra: Milyen ügyekben vagy helyzetekben kéri tőlem Mária, hogy: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!”  

2015. január 30., péntek

Január 30.



Mk 6,30-34     (látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve)

Az apostolok visszatértek Jézushoz, és beszámoltak róla, mi mindent tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elvonultak egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elindultak, és kitalálták szándékukat. Erre a városokból mindenünnen gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Sok mindenre kezdte őket tanítani.
Amikor szemléljük Jézus életét, nagyon sok módon azonosulhatunk Vele. A Vele való mély azonosulás azonban, a szívünk és lényünk legmélyén, az imádság csendjében, vagy az Eucharisztiában történik meg. Bennünk megy végbe a csoda, amely a bennünk működő kegyelme által átalakítja érzéseinket az Ő érzéseivé. Mi döntjük el szabadon, hogy befogadjuk-e Őt. Jó látni, milyen kedves gesztussal hívja Jézus a tanítványait: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” és ilyen módon adja át nekik értékeit, érzelmeit, megnöveli a tanítványai szívét, és elülteti bennük a jó pásztor szívet a többi ember iránt és egymás (az apostolok) iránt is: „Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint a juhok pásztor nélkül”. Idővel látni fogjuk, hogy azonosulnak a tanítványok egész életükben Jézussal, hogy élnek a társadalomban, és hogyan azonosulnak Vele egészen a halálig. Az Apostolok Cselekedetében nevezik először Jézus tanításának követőit keresztényeknek. (ApCsel 11,26). Ferenc Pápa az Evangelii Gaudium c. apostoli buzdításában, az mondta:
Az evangelizáló közösség a tettek és gesztusok által belehelyezkedik a többi ember életébe, lerövidíti a távolságokat, s ha szükséges, megalázza magát és felvállalja az emberi életet, Krisztus szenvedő testét érintve meg a népben. Az evangéliumot hirdetőknek így „bárányszaguk” van, és ezek a bárányok hallgatnak a hangjukra. Ezenfelül az evangelizáló közösség kész a „kísérésre” is. Kíséri az emberiséget minden ügyében, legyen az akármilyen nehéz és hosszadalmas. Ismeri a hosszú várakozást és az apostoli tűrést. Az evangelizáció sok-sok türelmet alkalmaz, s elkerüli, hogy figyelmen kívül hagyja a korlátokat. Az Úr ajándékához hűségesen tud „gyümölcsöt is teremni”. Az evangelizáló közösség mindig figyel a gyümölcsökre, mert az Úr azt akarja, hogy termékeny legyen. (EG 24.)

Feladat a mai napra: Jézus már azonosult velünk azáltal, hogy „hús lett a húsunkból” egy test vagyunk Krisztussal (Ef.5,25-32) és azt várja, hogy a magunk részérő viszonozzuk szeretetét. A szeretetet csak szeretettel lehet megfizetni. Mit válaszolok Neki?

2015. január 29., csütörtök

Január 29.



Gal 2,20  (Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.)

Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem.

Jézus saját magát ajándékozza nekünk, mint életünk legmélyebb és leghitelesebb tervét, hogy megtanuljuk emberségünk és istenségünk teljes mélységének megélését és kibontakoztatását. De ehhez szüksége van a mi szabadságunkra, lelkiismeretünkre és szívünkre is, hogy Ő legyen az út, az igazság és az élet (Jn 14,6), aki irányít és helyre igazít bennünket, felemeli az életünket és megtanít minket élni. Szépen fogalmazza ezt Szent Ágoston ebben a kijelentésében: „Az, aki megteremtett téged nélküled, nem fog üdvözíteni téged, nélküled”. Azt beszélik, hogy egy alkalommal Aquinói Szent Tamás húga azt kérdezte a szenttől: „Tamás, mit kell tennem ahhoz, hogy szent lehessek?” A kérdező valami nagyon mély és bonyolult válaszra számított, de a szent ezt felelte: „Húgocskám, ahhoz, hogy szentté válhass, elegendő szeretni.” A mi szentségünk is abban áll, hogy megtanuljunk emberibbek és istenibbek lenni, hogy Jézushoz hasonlóvá váljunk. Ő elfogadja a mi kis próbálkozásainkat a szeretetre, azt, amire képesek vagyunk, és azt is, amire nem, akárcsak a szegény özvegynél, aki mindent bedobott a perselybe, amije csak volt: Ezután leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.”(Mk 12,41-44). De hogyan válhatunk Jézushoz hasonlóvá? Emlékszem, hogy egyszer jött egy olasz csoport Peruba, hogy bekapcsolódjanak a misszióba egy nagyon szegény helyen, ahol mi, misszionáriusnők a mellett a lehetőség mellett döntöttünk, hogy az ottaniakkal fogunk élni az evangelizációs céljainkra felajánlott paplakban. Emlékszem, hogy a misszió részeként házról házra jártunk, és megosztottuk az emberekkel Isten Igéjét, s közben meghallgattuk az ott élők nehézségeit, örömeit, félelmeit. Mások, akik orvosok voltak, megvizsgálták a gyerekeket. Egy nap miután befejeztük az aznapi missziós munkát, jöttünk lefelé a dombról, és nagyon fáradtak és éhesek voltunk. Az egyik fiatal, aki korábban látott ott egy háromgyermekes asszonyt, és beszélt is vele, így szólt hozzánk: “Meghívlak titeket valami ennivalóra itt, ahol ez az asszony dolgozik, és minden nap nagyon korán kezdi a munkát, mert reggelit és más ételeket árusít. Gyűjti a pénzt, hogy megcsináltathassa háztetejét, és így a gyerekei ne fázzanak.” Ezután a csoportunk összeadta a pénzt az ennivalóra, és még többet is fizettünk, mint amennyit az asszony kért, mivel tudtuk, hogy szüksége van erre. Valamivel később láttuk, hogy megcsináltatta a tetőt, nekünk pedig nagy örömmel mondta: „Köszönöm, hogy összegyűjtöttétek nekem ezt a pénzt, a ti segítségetekkel tudtam befejezni a munkát, és így a gyerekeim már nem fáznak.” Ha Jézus értékei szerint élünk, ha az életünkkel teszünk tanúbizonyságot, valamint az Igével, amelyben hiszünk, az emberivé tesz bennünket, jobban tudunk majd testvérekként viszonyulni egymáshoz, és segít meglátnunk, hogy a Jézussal való találkozás az imádságban hogyan alakítja át az életünket, miközben átformál bennünket is.
Feladat a mai napra: Milyen élethelyzetekben kéri Jézus a segítségedet, hogy az életed mind spirituálisan, mind emberileg növekedhessen?

2015. január 28., szerda

Január 28.



Ef 1,4-5  (Ő emberré lett értünk, és magához ölelte az emberségünket.)

„Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy Jézus Krisztus által – akarata és tetszése szerint – fogadott gyermekeivé legyünk…”

Egyszer láttam egy filmet egy fiatal érsportolóról, aki miközben mindene megvolt ahhoz, hogy sikeres legyen, balesetet szenvedett és ebben a kiszolgáltatott helyzetben elkezdett gondolkozni saját magáról és elkezdte felfedezni, hogy a boldogsága nem azon múlik, hogy nyer-e érmet, hogy mások értékelik-e a tetteit vagy sem, hanem azon hogy értékeli-e önmagát és azt, amit csinál. Folyamatosan kereste önmagát, hogy megtalálja az igazi boldogságot. Minket hívőket, akiket az Istenben való hit vezet az életünkben, rájövünk, hogy van egy igazi, belső énünk, amely vágyik arra, hogy megmutassa nekünk, kik is vagyunk valójában. A mi hivatásunk és elhívásunk isteni: Krisztushoz hasonlóvá válni. A bennünk élő Krisztus arra hív, hogy olyanok legyünk, mint Ő, de a saját, valódi személyiségünkkel. Amikor találkozunk, Krisztussal önmagunkkal találkozunk, az igazi arcunkkal, az emberrel. Ez a hívás ajándék, amit Istentől kaptunk Fia által. Általa lettünk megváltottak és lettünk újra gyermekeivé. A szeretete ingyenes és feltétel nélküli, de kell egy másik fél, aki be akarja Őt fogadni: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem“. ( Jel 3, 20)
A hívás, hogy olyanok legyünk, mint Krisztus, hogy Isten gyermekei legyünk, nem attól függ, hogy jók vagyunk-e vagy rosszak, hanem attól, hogy „hús a húsából” lettünk-e. Ő emberré lett értünk, és magához ölelte emberségünket. Amikor ajándékot kapunk, az első, amit mondunk: Köszönöm. Köszönöm Istenem, hogy nemcsak a világot és az életet adtad nekünk minden szépségével és nagyságával, hanem a Fiadat is, hogy megtanuljunk olyannak lenni mint Ő, isteninek és emberinek egyszerre.
Feladat a mai napra: Keressünk olyan pillanatokat az életünkben, amikor értékünket a teljesítményünkbe, az elért dolgokba helyeztük. Mi a legmélyebb vágyunk, amire Jézus hív? Mit szeretnél tenni azért, hogy megéljed ezt a hívást?

2015. január 27., kedd

Január 27.



Fil 3,7-10                         (Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez…)

Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tekintettem, csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam.
De kicsoda Jézus, aki kinyilatkoztatta magát, és úgy mutatta meg, ki vagyok én? Talán rögtön eszünkbe jutnak a Jézust ábrázoló képek, amelyeken hosszú haja van, fehér ruhát visel, békés ember, nagyon imádságos, de szeret az emberekkel is lenni, főleg a szegényekkel, és mindig szeretettel szolgálja Isten gyermekeit, gyógyít, beszélget az emberekkel, stb. Sok mindent lehet tudni róla, de kicsoda Jézus számomra, számunkra? Amikor beszélünk vele és Ő beszél velünk az imádságban, akkor ismerhetjük meg Jézust sokkal jobban. Sokszor, amikor olvasom az evangéliumot és imádkozom, Ő csendesen jelen van a lelkemben és a szívemben. Így mélyebben megismerhetem Őt, most is, hiszen nemcsak azoknak nyilatkoztatta ki magát, akik kétszáz évvel ezelőtt éltek, hanem nekem is kinyilatkoztatja magát ma, és minden embernek. Érezhetem, hogyan törődik velem és minden emberrel, békességet ad, vagy mély szeretetet, bizalmat, vagy éppen szembeállítja életemet az övével, és forradalmasítja az életemet, amikor hagyom, hogy Ő beszéljen velem az evangélium által vagy a szemlélődés által. Minden embernek, aki találkozik, Jézussal megváltozik az élete, mivel Őbenne van meg az életünk lényeges és alapvető terve.
Feladat a mai napra: Mi segít neked leginkább abban, hogy megismerd Jézust? Milyen gyümölcsöket kaptál az életedben azáltal, hogy megismerted Jézust, és azonosultál vele?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma