Sir 24,1-2.12-16 ; Ef 1,3-6.15-18; Jn 1,1-18
Kezdetben volt az Ige. Az Ige
Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala
lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt
az emberek világossága. A
világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Az Ige az igazi
világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A
világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A
tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik
befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik
hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi
akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk
lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének
dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal. Istent soha
senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta
ki.
Karácsony utáni 2. vasárnapon újra a János evangélium prológusával
találkozunk. Központi gondolatában áll az istengyermekség ajándéka. Szt. Pál
ezt a kívánságot fejezi ki a Szentleckében: Urunk
Jézus Krisztus Istene, a dicsőséges Atya adja meg nektek a bölcsesség és a
kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Gyújtson lelketekben
világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket, és
milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített.
Előtte pedig beszél arról, hogy áldott
legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden áldásával
megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által. Őbenne választott ki a világ
teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt.
Szeretetből eleve arra rendelt minket, hogy akaratának tetszése szerint, Jézus
Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét,
amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Az
istengyermekség ajándékáról beszél a prológus is: Jézus a tulajdonába
jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat
adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér
szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől
születtek. Mi ez a hatalom, mi ez az ajándék, amit Istentől kaptunk? Amikor
közösségünkben az év utolsó óráiban szentségimádás közben visszatekintettünk az
elmúlt évre, nagyon megrendülve szemléltem saját életemben megtörtént
eseményeket. S azzal tudom összefoglalni, hogy Isten megengedte, hogy az év
elején részt vegyek egy 30 napos lelkigyakorlaton és olyan emberrel
találkozhassak, aki teljesen Isten gyermeke, és akiből kiáradt ez a hatalom, amiről
János evangélista beszél. Ő nem csinált mást, mint csak az Istenre hallgatott,
imádsággal, böjttel, meghallgatással szolgálta az én lelki utamat, de rajta
keresztül Isten hihetetlen csodát tudott tenni, amit Jézus szavaival így tudnék
kifejezni: „vakok látnak, sánták
járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a
szegényeknek meg hirdetik az evangéliumot.” (Lk 7,22). Láttam, ahogy
nemcsak az én életem változott meg teljesen, hanem amint ez hasonló hullámokat
vert mások életében is, akikkel úton lehettem, csupán csak azáltal, hogy nagyon
egyszerűen, hűségesen próbálom élni a hitemet, kicsiséggel, mert akarom, hogy
Isten nagy legyen. Ez az istengyermeki hatalom létezik! És mennyire más lenne a
világ, ha engednénk, hogy Isten kibontakozhasson bennünk! Jézus is erről beszél
a tanítványainak: „Aki hisz bennem,
ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még
nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek” (Jn 14,12). Az új év
elején Isten arra bátorít minket, hogy ne féljünk megnyitni a szívünket iránta.
Isten nagy csodákat tud végbevinni saját életünkben és rajtunk keresztül, ha
merjük átadni magunkat neki, ha merünk engedelmeskedni neki, ha merünk hinni a
szavában. Ő már jelen van az életünkben, mint egy csendesen csobogó vízforrás
lényünk legmélyén. De ne tapasszuk el a vízforrást saját erőlködéseinkkel,
elképzeléseinkkel, hogy minek hogyan kell lennie. Hihetetlenül kalandos és szép
az az út, amikor együttműködünk az Istennel, és ő hozza ki belőlünk a bennünk
rejlő igazi kincseket, a képességeket, és a kreativitást, melyen keresztül
létre tudja hozni bennünk és magunk körül az Ő országát, a szeretet, a béke, az
igazságosság, a kiengesztelődés és az öröm országát.
Feladat a hétre: Időt szánok arra, hogy csöndben töltsek egy kis
időt, szerető figyelmességgel kutatva, érzékelve lényem legmélyén Isten
jelenlétét, a szeretet, az öröm, a béke forrását.