Napi elmélkedéshez: Zsolt 42,2-7
Ahogy a szarvasünő a
forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. Lelkem
szomjazik az Isten után, az élő Isten után. Mikor mehetek már, hogy lássam
Isten arcát? Könny a kenyerem nappal és éjjel, ha naponta mondják: „Hol marad
Istened?” A szívem megdobban, ha arra gondolok, hogyan vonultam be a fönséges
sátorba, az Úr házába, ujjongás és énekszó közepette a vidám ünnepi
közösséggel. Lelkem, miért vagy szomorú és miért háborogsz? Remélj az Úrban és
majd újra dicsőítem, mint arcom felderítőjét és Istenemet!
Egy lelkigyakorlat elején mindig segít, ha megállok, és
magamra tekintve megfogalmazom, mit várok a mostani lelkigyakorlattól, mire vágyok,
milyen kérdések, kívánságok vannak bennem? Mit szeretnék Istentől kérni? Hová
akarom, hogy elvezessen engem? Milyen Istennel szeretnék találkozni? Milyen
számomra az az Isten, aki már készül a velem való találkozásra? A 42-dik
zsoltár az Isten utáni várakozást és vágyakozást fejezi ki. Talán a zsoltár
szavai segíthetnek abban, hogy saját szavainkkal fogalmazzuk meg
vágyakozásunkat és azt, hogy hol állunk éppen Isten előtt. Látjuk, hogy a
zsoltáros Istenhez fordult és őszintén elmondja neki, mit érez és tapasztal.
Nehéz körülményeket él át. Megtapasztalja a nem hívők áskálódásait. Úgy érzi,
hogy Isten éppen távol van tőle, és nem tudja, mit válaszoljon támadó,
provokáló kérdésére: „Hol maradt
Istened?” Azonban visszagondol szép Isten élményeire, amelyekbe bele tud
kapaszkodni, és ebben a nehéz szituációban még erősebben vágyódik Isten után. A
vele való személyes találkozásra, együttlétre. Isten utáni szomjúságát egy
képben fejezi ki. Próbáljuk beleképzelni magunkat ebbe a képbe: testünkben is
megérezni azt a szomjúságot, amint a szarvasünő a forrásvízhez kívánkozik. Hol
érzékelem magamban a vágyódást, amint a lelkem vágyódik Isten után? Talán mi,
modern emberek, más szóval fejeznénk ki vágyakozásunkat. Melyikkel? Vajon
milyen Isten után vágyakozunk? Egy élő Isten után? És gondolkodjunk el azon is,
mit jelent számunkra visszagondolni a szép, mély Isten élményeinkre és
belekapaszkodni azokba, mikor hitünkben épp nehéz szakaszon megyünk át.
Ugyanakkor fontos, hogy nyitottsággal várjuk, hogy Isten új módon, úgy, ahogy Ő
akarja, és amikor Ő akarja jelenjen meg nekünk. Hogy mikor lesz az, azt bízzuk
az Istenre. Ő jobban tudja, mikor mire van szükségünk. Ne akarjunk mást, csak
hűséges maradni elhatározásunkhoz, és átengedni Istennek a vezetést. „Bízzál Istenben, mert fogom még áldani Őt,
arcom üdvösségét.”
Feladat a mai napra: Keresek egy jelképet, szimbólumot, amely kifejezi Isten utáni
vágyakozásomat, vagy belső szomjúságomat.
--- A lap hátsó oldalát felhasználhatjuk feljegyzéseknek! ---
Este: Visszatekintés a napra:
Szeretetteljesen visszatekintek a napomra. Újra Isten jelenlétébe helyezem
magam és kérem tőle, hogy világosítsa meg napomat, hogy az Ő szemével láthassam
mindazt, ami történt. A nap végén újra átgondolom a napomat a reggeli kérdésekkel. „Hol voltál ma,
Istenem? Miben fedeztem fel jelenlétedet? Hogyan éltem meg a várakozást? Mire
vágyakozik most a szívem? Köszönöm mindazt, amit a mai nap folyamán
megélhettem.” Befejezésképpen újra elimádkozom a 42-dik zsoltárt.