XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 2., hétfő

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 2. hét, 2. nap



Napi elmélkedéshez:       Ter 4,1-10

Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.” Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földműves. Bizonyos idő elteltével történt, hogy Kain a föld terméséből áldozatot mutatott be az Úrnak. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett, és lehorgasztotta fejét. Az Úr szólt Kainhoz: „Miért vagy haragos, és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed? De ha nem cselekszel helyesen, nem bűn van-e az ajtó előtt, mint leselkedő állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell? Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: „Menjünk a mezőre!” Amikor pedig a mezőn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte. Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: „Hol van a testvéred, Ábel?” Ő így válaszolt: „Nem tudom; talán őrzője vagyok testvéremnek?” Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.”
A mai napon szemlélhetjük, ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, hiszen az első emberpár bűnbeesése azt a lehetőséget tárja elénk, hogy belső szabadságból akár jó vagy a rossz mellett dönthetünk. Gyermekeikben már láthatjuk, hogyan örökölték ezt a lehetőséget, sőt mi több, örökölték az Isten iránti bizalmatlanságot és gyanakvást is, hogy ő esetleg nem akar jót nekik. Káin ezt úgy éli meg, hogy Isten Ábel áldozatát jobban szereti, mint az övét. Érdekes felfigyelni egy apró különbségre: Káin a föld terméséből mutatott be áldozatot, Ábel pedig nemcsak a nyájából, hanem nyája zsenge bárányaiból és azok zsírjából. Ábel nyájának a legszebbjéből, legértékesebbjéből hozott áldozatot, mely azt mutatja, hogy igaz szívből, gyöngéden szereti az Istent. Káin csak valamit áldozott fel, különösebb szeretet nélkül. Isten észrevette ezt a különbséget kettőjük szívében, amiért neki Ábel áldozata jobban tetszett. De ahelyett, hogy Káin elgondolkodott volna azon, hogy miért más az ő áldozata, mint Ábelé, és megkérdezte volna az Istentől, hogy mi nem tetszik neki benne, megharagszik Istenre és Ábelre, irigykedik rá, és vérig megsértődik. Isten figyelmezteti őt, hogy uralkodhat érzésein, de Káin erre már nem képes. Elzárkózik a párbeszéd és minden elől, ami más fényt vethetne a helyzetre. Belecsavarodik érzéseibe és meglátásaiba, és hagyja, hogy annyira eluralkodjon rajta a gyűlölet, hogy megöli testvérét. Ezzel a tettel megbélyegzi egész életét. Hogyan tapasztaljuk a bűn valóságát saját életünkben? Hogyan ismerem fel saját magamban az elzárkózás mechanizmusát? Hogyan bélyegzi meg a bűn az életemet?
Feladat a mai napra: Amikor érzem, hogy elkezdek belecsavarodni saját érzéseimbe, gondolataimba, segítségül hívom Jézust: Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!
Visszatekintés a napra: Újra elolvasom a mai idézetet és feljegyzéseimet. Hogyan tapasztaltam a nap folyamán a bűn mechanizmusát? Hol kezdtem el belecsavarodni saját érzéseimbe, gondolataimba? Hogyan bántam ezzel a helyzettel? Hogyan érzékeltem Jézus jelenlétét? Tudtam-e engedni, hogy segítsen rajtam? Kérem Istentől a kegyelmet, hogy minden szándékommal és cselekedetemmel őt tudjam szeretni.