Napi elmélkedéshez: Iz 53,3-12
Megvetett volt, utolsó az emberek között, a
fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal
eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi
betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől)
megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi
békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi
mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr
mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal
elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint
a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját. Erőszakos ítélettel
végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők
földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki
sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem
álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a
szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait,
hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér
lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el.
Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára
vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya,
amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit
hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.”
A mai napon Jézus Krisztusra szeretnénk tekinteni, arra a
Jézusra, aki „Isten
formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak,
amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem
kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez.
Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.” (Fil
2,6-8). Isten „azt, aki bűnt nem ismert,
„bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk” (2Kor 5,21),
mondja Szt. Pál. Erről beszél olyan megrendítően képletesen Izajás prófétának
Isten szolgájáról szóló 4. éneke. Olvassuk el lassan újra meg újra, és
szemléljük Jézust. Kitehetek magam elé egy feszületet vagy szentképet, amin a
megfeszített Jézust láthatom. Melyik szó vagy kép érint meg legjobban ezekből
az igerészekből? Majd imabeszélgetést folytathatok Jézussal, és megkérdezhetem
tőle, hogy mi bírhatta rá, hogy Teremtő létére emberré legyen, hogy az örök
élet helyett felvállalja a korlátolt emberi életet és megengedje, hogy
bűnösként keresztre feszítsék, bár nem követett el bűnt, és meghaljon értem. Szemléljük
saját életünket a megfeszített Krisztus fényében, és engedjük meg, hogy Jézus
beavasson minket szeretetének logikájába:
Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. (Jn 10,10).
Feladat a mai napra: A nap folyamán megpróbálom Jézust szemlélni a nap
eseményeiben, és kérdezni, megérteni tőle, mit jelentenek neki, hogyan szeret
minket.
Visszatekintés a napra: Mit
ismertem meg ma Jézusról és saját magamról? Ki vagyok számára? Hogyan volt
jelen a nap eseményeiben? Tudtam-e engedni, hogy szeressen engem korlátaimmal
együtt? Min szeretnék változtatni? Kérem a Szentlélektől a kegyelmet, hogy
közel tudjam engedni Jézus szeretetét és én is szeretni tudjam őt.