Napi elmélkedéshez: Ez 34,11-16
Mert így szól az én Uram, az Úr: Majd én magam
keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukat. Ahogyan a pásztor gondját viseli
a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy
viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak
szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és
összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre. Legeltetni
fogom őket Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén. Jó
legelőn legeltetem majd őket, és Izráel magas hegyein fognak tanyázni. Jó
tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én
legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet - így szól az én Uram, az
Úr. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet
bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem
őket, ahogy kell.
Ma folytathatjuk Jézus
szemlélését. Ezen a héten sok időt töltöttünk azzal, hogy szemléljük az ember
bukását, bűnét, saját elesettségünket, és mindazt, ami olyan nehezen szerethető
önmagunkban és másokban. Emberileg nézve nehéz a rossz valóságát elfogadni,
orvosolni akár saját életünkben, családunkban, vagy társadalmunkban. Nehéz
megérteni, mit lehet ebben szeretni. Isten mégis szeret. És azt lehet mondani:
pont így szeret minket! Nem a bűnt szereti bennünk, hanem minket szeret elesettségünkkel
együtt. Ahogy egy szülő akkor is szereti gyermekét, ha az a játszótérről
tetőtől talpig sárosan lép be a lakásba, úgy Isten is szeret minket és sosem
utasít el minket. És ez az igazi örömhír! Szt. Pál azt írja: A kegyelemmel nem úgy áll a dolog, mint a
bukással. Mert ha egynek bukása miatt sokan meghaltak, Isten kegyelme, s az egy
embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék még inkább kiárad sokakra.
Ahogy egy embernek engedetlensége miatt sokan bűnössé váltak, egynek
engedelmességéért sokan meg is igazultak. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn,
túláradt a kegyelem (Róm 5,15.19-20). Ma szemléljük ezt
a ránk áradó kegyelmet, Jézust, aki számunkra a jó pásztor, aki maga keres meg
minket ott, ahol elvesztünk. Amikor elolvasom a mai igerészt, melyik mondat
vagy kép az, amelyik legjobban megszólít engem? Mit szólít meg bennem? A mai
imádságban próbáljunk ott maradni saját valóságunkban, elveszettségünkben.
Hogyan jön hozzám Jézus? Hogyan tekint rám? Engedem, hogy Jézus megtaláljon,
szeretete magához vonzzon, átöleljen, meggyógyítsa sebeimet, új életre keltsen.
Feladat a mai napra: Amikor ma valamilyen nehézséggel meg kell
birkóznom, tudatosan próbálom engedni, hogy Jézus engem szeressen és
megerősítsen.
Visszatekintés a napra: Újra
elolvasom a mai idézetet és feljegyzéseimet. Hogyan találkoztam ma a jó
pásztorral? Hogyan jött felém, milyen helyzetben? Tudtam-e engedni, hogy
szeressen, megérintsen sebzettségemben? Esetleg mi esett nehezemre elfogadni? Hogyan
változott a Jézussal való találkozás által belső világom, hozzáállásom a
dolgokhoz? Hogyan tudtam megküzdeni nehézségemmel? Hogyan tapasztaltam Jézus
segítségét? Kérem Istentől a kegyelmet, hogy egyre közelebb tudjam engedni
magamhoz Jézust, és meg tudjak nyílni szeretete iránt, viszont tudjam őt
szeretni életemmel.