Napi elmélkedéshez: Lk 22,54-62
Elfogták Jézust és a
főpap házába vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet raktak és
körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél.
Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta: „Asszony,
nem is ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: „Te is
közéjük tartozol”. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt el egy
óra, más valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.” „Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit
beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s
rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt
ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves sírásra fakadt.
Tekintetünkkel sok mindent ki tudunk fejezni és hatással
tudunk lenni másokra, legyen az akár pozitív, akár negatív. Jelentősen
befolyásol minket, ahogyan mások néznek ránk. A mai idézet a tekintetek
szerepére, hatására hívja fel a figyelmünket. Képzeljük bele magunkat Péter
helyzetébe. Péter nem sokkal korábban nagy hangon kijelentette, hogy
kész arra, hogy Jézust a börtönbe, sőt még a halálba is kövesse (vö. Lk 22,33).
Most pedig, amikor egy asszony rátekint és felismeri: „Ez is vele volt”, tagadja, hogy ismerné Jézust. És amikor nem sokkal ezután egy másik látja meg, Péter újra csak tagadja. Sok
jóakarat volt benne és azt hitte magáról, hogy képes lesz Jézus mellett
kiállni. De amikor a saját élete kerül veszélybe, félti a bőrét és mások
tekintete előtt azonnal így tagad: „nem
ismerem”. Péter egzisztenciálisan tapasztalja meg, hogy nem elég a
jóakarat. Ha szem elől téveszti Jézus tekintetét, elmerül jó szándékaival
együtt, ahogyan ez már máskor is megtörtént vele (vö. Mt 14, 30). Jézus ezúttal
is segítséget nyújt Péternek, újra találkozik tekintetével. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Mit
fejezhetett ki Jézus tekintete? Milyen fájdalmat, ugyanakkor mekkora irgalmat,
megbocsátást? Jézus tekintetében Péter saját valóságára pillantott. Saját
gyengeségével, gyarlóságával, képtelenségével kellett szembesülnie, és nem
véletlen, hogy ezért mély fájdalmat érez. A bűnök miatt sírásra fakadni,
hozzátartozik az igazi bűnbánathoz. Péter mélyen megtapasztalta Jézus
megbocsátó szeretetét és azt, hogy magától semmire sem képes. Avilai szent
Teréz fogalmazta meg így: „Teréz nem tehet semmit, de Teréz és Jézus mindent!”
Köszönjük Jézus, hogy Te vagy az, aki bennünk az akarást és a véghezvitelt
egyaránt cselekszed (vö. Fil 2,13), és hogy tekintetedet soha nem vonod meg
tőlünk. Elmondhatom Jézusnak azt is, miről beszél nekem az Ő tekintete: „Jézus,
tekinteted tele van irgalommal, megbecsüléssel, ...”
Feladat a mai napra: Kollégáim, munkatársaim előtt is kiállok Jézus
mellett, és megvallom, hogy keresztény vagyok, hogy hiszek Istenben és hogy Jézushoz tartozom.
Este:Visszatekintés a napra: Mikor
éltem a mai napon Jézus tekintetében, és mikor
veszítettem el? Mikor számít jobban, ahogyan mások rám néznek, mint
ahogyan Jézus tekint rám? Voltak akikre én nem néztem rá? Miért? Talán
büntetésből, mert rosszul bántak velem? Kérem, hogy lássam életemet,
magatartásomat igazsága fényében. „Uram, ragyogtasd rám arcod és
megmenekülök”, lásd. Zsolt 80,20.