XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 12., csütörtök

Nagyböjti hétköznapi lelkigyakorlat: 3. hét, 5. nap



Napi elmélkedéshez:       Lk 22,54-62

Elfogták Jézust és a főpap házába vitték. Péter messziről követte. Az udvar közepén tüzet raktak és körbe ülték. Péter is közéjük ült. Egy szolgáló meglátta, hogy ott ül a tűznél. Szemügyre vette, aztán megjegyezte: „Ez is vele volt.” De tagadta: „Asszony, nem is ismerem.” Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: „Te is közéjük tartozol”. Péter tiltakozott: „Ember, nem tartozom.” Alig telt el egy óra, más valaki bizonygatta: „De igen, ez is vele volt, hiszen galileai.”  „Ember - tagadta újra Péter -, nem tudom, mit beszélsz.” Még ki sem mondta, máris megszólalt a kakas. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Péternek eszébe jutott, mit mondott neki az Úr: „Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.” Kiment és keserves sírásra fakadt.

Tekintetünkkel sok mindent ki tudunk fejezni és hatással tudunk lenni másokra, legyen az akár pozitív, akár negatív. Jelentősen befolyásol minket, ahogyan mások néznek ránk. A mai idézet a tekintetek szerepére, hatására hívja fel a figyelmünket. Képzeljük bele magunkat Péter helyzetébe. Péter nem sokkal korábban nagy hangon kijelentette, hogy kész arra, hogy Jézust a börtönbe, sőt még a halálba is kövesse (vö. Lk 22,33). Most pedig, amikor egy asszony rátekint és felismeri: „Ez is vele volt”, tagadja, hogy ismerné Jézust. És amikor nem sokkal ezután egy másik látja meg, Péter újra csak tagadja. Sok jóakarat volt benne és azt hitte magáról, hogy képes lesz Jézus mellett kiállni. De amikor a saját élete kerül veszélybe, félti a bőrét és mások tekintete előtt azonnal így tagad: „nem ismerem”. Péter egzisztenciálisan tapasztalja meg, hogy nem elég a jóakarat. Ha szem elől téveszti Jézus tekintetét, elmerül jó szándékaival együtt, ahogyan ez már máskor is megtörtént vele (vö. Mt 14, 30). Jézus ezúttal is segítséget nyújt Péternek, újra találkozik tekintetével. Az Úr megfordult, s rátekintett Péterre. Mit fejezhetett ki Jézus tekintete? Milyen fájdalmat, ugyanakkor mekkora irgalmat, megbocsátást? Jézus tekintetében Péter saját valóságára pillantott. Saját gyengeségével, gyarlóságával, képtelenségével kellett szembesülnie, és nem véletlen, hogy ezért mély fájdalmat érez. A bűnök miatt sírásra fakadni, hozzátartozik az igazi bűnbánathoz. Péter mélyen megtapasztalta Jézus megbocsátó szeretetét és azt, hogy magától semmire sem képes. Avilai szent Teréz fogalmazta meg így: „Teréz nem tehet semmit, de Teréz és Jézus mindent!” Köszönjük Jézus, hogy Te vagy az, aki bennünk az akarást és a véghezvitelt egyaránt cselekszed (vö. Fil 2,13), és hogy tekintetedet soha nem vonod meg tőlünk. Elmondhatom Jézusnak azt is, miről beszél nekem az Ő tekintete: „Jézus, tekinteted tele van irgalommal, megbecsüléssel, ...”

Feladat a mai napra: Kollégáim, munkatársaim előtt is kiállok Jézus mellett, és megvallom, hogy keresztény vagyok, hogy hiszek Istenben és  hogy Jézushoz tartozom.

Este:Visszatekintés a napra: Mikor éltem a mai napon Jézus tekintetében, és mikor  veszítettem el? Mikor számít jobban, ahogyan mások rám néznek, mint ahogyan Jézus tekint rám? Voltak akikre én nem néztem rá? Miért? Talán büntetésből, mert rosszul bántak velem? Kérem, hogy lássam életemet, magatartásomat igazsága fényében. „Uram, ragyogtasd rám arcod és megmenekülök”, lásd. Zsolt 80,20.