ApCsel 10,34.37-43; Kol 3,1-4 v. 1Kor 5,6b-8; Jn 20,1-9
Krisztus feltámadt! –
Krisztus valóban feltámadt! Így szól az őskeresztény húsvéti köszöntés és egész
keresztény hitünk szépsége és lényege. A mai vasárnapon, Húsvét vasárnapján,
teljes szívből örvendezhetünk, nagy ünnepet ülhetünk egész családunkkal,
rokonságunkkal, hitbéli testvéreinkkel: Mert Jézus él! Jézus egyszer s
mindenkorra legyőzte a halált! A nagyhét súlyos eseményei után, amikor Jézus
élete és műve látszólag teljes kudarcban végződött a kereszten, a Mennyei Atya
mondta ki ebben a történetben az utolsó és végérvényes szót, ő tette rá az i-re
a vesszőt: „Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egészen Júdeáig
attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a
názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt,
jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert
vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és
Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten,
és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által
előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk,” mondja Péter apostol. Szent Pál
pedig így buzdít minket: „Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek
tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre
irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal
az Istenben van elrejtve.” János apostol pedig így vigasztal: „Letöröl
szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem
fáradság, mert... íme, újjáteremtek mindent!” (Jel 21,4-5).
Húsvét vasárnappal
elkezdjük olvasni az Apostolok Cselekedeteit, s láthatjuk, hogy Isten Igéje és
minden jövendölése miként áll össze bennük, miként találnak értelmet életük
talán eme legnehezebb pillanatára, amikor az, akire rátették egész életüket,
aki miatt mindent elhagytak, gonosztevőként hal meg a kereszten, teljes csőd,
kudarc volt számukra. De a feltámadt Krisztus elküldte rájuk a Szentlelket, a
Vigasztalót, „akit majd a nevemben küld az Atya, Ő megtanít benneteket mindenre
és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Csodálatos ez az
erő, ami belőlük árad. Csodálatos az örömhír frissessége és szépsége, amelyet
olyan hatalommal kürtölnek a világba. Az élő Ige motorrá vált bennük, igazi
apostolokká, örömhír vivőkké tette őket. És majd látni fogjuk, hogy senki sem
tudja őket ebben megállítani, sem fenyegetés, sem vesszőztetés, sem börtön, sem
halál. A feltámadt Krisztusért valóban mindent felvállalnak: mert egyedül Ő
adhat célt és értelmet az ember életének, egyedül Benne és Nála van az élet
forrása. Örüljünk hát együtt az Apostolokkal, és engedjük, hogy lendületük
bennünket is felbuzdítson arra, hogy tovább adjuk a feltámadás örömhírét.
Feladat a hétre: Ez a hét az öröm és az ünnep hete legyen.
Osszuk meg egymással örömünk, reményünk okát, és adjunk hálát az élet
ajándékáért.