XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 31., vasárnap

Május 31.



MTörv 4, 32-34. 39-40; Róm 8, 14-17; Mt 28, 16-20

Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el. Általa szólítjuk őt így: ,,Abba, Atya!'' A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
A mai napon Szentháromság vasárnapját ünnepeljük. Mind a három olvasmányban nagyon sajátos módon találunk utalást a Szentháromságra. A Második Törvénykönyvből vett olvasmányban talán első olvasásra kicsit kutatnunk kell, hogy hogyan is beszél a Szentháromságról, mivel az ószövetségi Istenkép még nem ismerte a Szentháromság valóságát. Mózes felszólítja Izrael népét, hogy gondolja át és kutassa a régi időket, hogy van-e még olyan nép, akinek olyan Istene van, mint neki. Vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlót? Van-e olyan nép, amelyik hallotta az élő Istent lángok közül beszélni, ahogy te hallottad, – és életben maradt? Tudd meg hát és vésd szívedbe, hogy fönn az égben és lenn a földön az Úr az Isten, senki más! Mózes az égő csipkebokor képét idézi fel számukra, ahol az élő Isten lángok közül beszélt hozzá. Itt jelenik meg a Szentháromság: Az élő Isten jelenléte, aki beszél a néphez (Logosz, Isten kimondott szava, a Szentháromság második személye), és a lángok a Szentléleknek a képe, aki lángra tudja gyújtani az ő szívüket Isten iránti szeretettel. Erről a Szentlélekről beszél aztán Szt. Pál is a Rómaiakhoz írt levélben. Ő az, aki tanúságot tesz bennünk Istenről és hogy Isten gyermekei vagyunk és elvezet minket a fogadott fiúság szabadságára. Általa szólíthatjuk Istent Abba! Atyának! Ő tesz képessé bennünket arra, hogy részünk lehessen a Szentháromság közösségében, hogy egybeforrhassunk Istennel, Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei lehessünk. És hogy Jézus mennyire akarja, hogy így legyen, azt a Máté evangéliumának utolsó soraiból vett részletben olvashatjuk: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” A keresztség által mindannyian beléphettünk a Szentháromság közösségébe. Az ehhez vezető utat tette szabaddá számunkra Jézus keresztáldozata által, és azáltal, hogy elküldte nekünk a Szentlelket. Ezen a héten továbbra is a Szentlélek jelenlétére szeretnénk odafigyelni, amint bennünket tanít és formál, lángra lobbantja hitünket és az Isten iránti szeretetünket, aki bennünk imádkozik és termékenyé teszi imánkat. Engedjük meg neki, hogy vezessen és tanítson minket. Minden erőnkkel legyünk azon, hogy fogékonyakká váljunk a bennünk lévő Szentlélek működése iránt, hogy aktívan együtt tudjunk működni vele.
Feladat a mai napra: Próbálok a mai napon a Szentlélekre figyelni, amint engem a fogadott fiúság szabadságára akar vezetni. Engedem, hogy megtanítson engem úgy imádkozni, ahogy ő szólítja meg bennem az Istent: ,,Abba, Atya!''

2015. május 30., szombat

Május 30.



Mt 25,14-23                     (hűség)

Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!

Talán sokunknak ismerős az a családi helyzet, amelyről egy édesanya beszámolt: Mivel el kellett mennie, a 17 éves fiától kérte, hogy az ebéd után mosogasson el. Amikor haza jött, megtalálta a piszkos edényeket az mosogatóban. Ahelyett hogy örülhetett volna, elkezdett bosszankodni rajta. - A harmonikus együttlét a családban attól is függ, hogyan végezzük el ránk bízott feladatainkat és hogyan látjuk el családi kötelességeinket. Az családi együttlétet kockáztatjuk, ha nem vagyunk hűségesek ígéreteinkhez, feladatainkhoz. Ha ebben a pünkösdi időben a Szentlélek vezetésére figyelünk, arra is fog sarkallni bennünket, hogy növekedjünk a hűségben a mindennapi életünkben, a kis dolgokban mint a nagy dolgokban egyaránt, az egymás valamint az Isten iránti hűségben. „Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi.” (MTörv 7,9) Isten a hűséges Isten, mert mindig hűséges ígéretéhez, szövetségéhez, szavához. Akkor sem változik véleménye, ha a másik, a szövetségese nem tartja be kötelességét. Szent Pál ezt így fejezi ki: „de ha mi hűtlenné válunk, ő hű marad, mert önmagát nem tagadhatja meg” (2Tim 2,13 ). Másrészt pedig, ha mi hűek vagyunk, Isten örülni fog: Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! Örüljünk mi is a másik családtag hűségének a mindennapi apró dolgokban és ne nézzünk át fölöttük. A pozitív visszajelzés buzdíthatja a másikat még nagyobb hűségre.
Feladat a mai napra: Megvizsgálom, hogyan végeztem el az utóbbi időben családi feladataimat. Ha valamiben elmaradtam, ma nekiállok.

2015. május 29., péntek

Május 29.



2Kor 9,6-12                     (jóság, kedvesség)

Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az Írásban ezt olvassuk: Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.(Zsoltár 112,9) Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt. Mert, ha ebbe a szent szolgálatba bekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is őszinte hálára indítunk.

Milyen jó lenne, ha a családban mindig jóságos és kedves emberek vennének körül minket. Igen, szép lenne, de nem szabad ezt először elvárnunk a többiektől, hanem arra kell törekednünk, hogy életünk teremje meg a Szentlélek eme gyümölcsét: a jóságot és a kedvesség. A jóság, amit az ember kifejez, mindig visszatükröz valamit az Isten jóságából és része az Isten jóságának. Az ember jóságának a mértéke nem lehet más, mint maga az Isten jósága, mert Isten jósága tökéletes. sága mindvégig megmarad, idézi szent Pál a zsoltár szövegét (Zsoltár 112,9). A siralmak könyve is beszél Isten végtelen jóságáról: „Az Úr ... jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége” (Siral 3,22). Isten jót akar az embereknek és jósága abban mutatkozik meg, hogy bőven ad az övéből, osztogatja adományait. Isten a jókedvű adakozót szereti, mert szereti azt, ha valaki olyan jóságosan, nagylelkűen igyekszik adni, mint ő. És jótetteinkből semmit sem hagy elveszni: „Mint a pecsétgyűrűt, őrzi az Úr jótettedet, mint szeme világát, az ember jóságát” (Sir 17,22). Magunkat is fölépít a jóságunk. „Az embert a jósága teszi kedvessé” (Péld 19,22), és tapasztalhatjuk, hogy aki ad, annak mindig is lesz, mivel Isten megszaporítja jótékonyság gyümölcsét. Erősítsen meg minket a Szentlélek, hogy ne fáradjunk bele a jótettekbe, hanem, amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen pedig a családtagjainkkal (vö. Gal 6,9.10).
Feladat a mai napra: Kérem, hogy a Szentlélek mutassa meg, hogyan tudok a mai napon jót tenni valakivel a családomból.

2015. május 28., csütörtök

Május 28.



Lk 13,6-9                         (türelem)

Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

Múlt héten egy régi ismerősöm látogatást tett nálunk, és használta a számítógépünket, hogy egy utazási jegyet vegyen magának. Mivel nem annyira gyorsan működött, ideges lett, és a kérdésemre, „Mi történt?”, azt mondta, „nincs türelmem.” Miközben az intézkedés közben beszélgettünk, már nem annyira zavarta őt, hogy lassabban tudja elvégezni a dolgát. A mai, egyre gyorsabban futó világ másra nevel minket mint a türelemre. Annak a világnak a jelmondata, „szerezd meg magadnak gyorsan és azonnal”, mindent egy gyors eredményre irányít. De ezért sokszor gyorsabban is türelmetlenkedünk, ha valami nem sikerül úgy, ahogyan akarjuk, szeretnénk. Ezt „a gyors eredmény”-szemléletet szintén az emberi, családi kapcsolatokra visszük át. Hogyan reagálunk, ha a házastárs, a gyerek, a testvér nem hozza ezt az 'eredményt', amit vártunk tőle? Mennyire türelmesen bánunk családtagjainkkal, ha nem viselkednek, ahogyan az nekünk teszik? De ha igazán szeretjük őket, kell, hogy türelmünk is legyen irántuk. A Szentlélek bennünk ezt a gyümölcsét erősíteni szeretné. A türelem Isten tulajdonsága: a türelmes Isten, akinek annyi türelme van, ahogy Szent Péter második levelében mondja: „Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek” (2Pét 3,15). Isten nem azonnal türelmetlenkedik, ha nem aszerint élünk, amire alkotott minket és amit a saját javunkra kíván tőlünk. A mai idézet megmutatja Istennek ezt a türelmét, magatartását. Isten olyan mint a vincellér, aki gazdájánál közbenjár a fügefáért. Aki nem csak remél és vár, hanem hozzátesz valamit ahhoz, hogy a fa jövőre mégis gyümölcsöket hozzon. Körülásom és megtrágyázom. A Szentlélek segítségével gyakoroljuk családjainkban ezt az aktív türelmet.
Feladat a mai napra: Ha valakivel az utóbbi időben türelmetlen voltam, kérem, hogy Isten megmutassa nekem, hogyan kell vele jobban bánnom és melyik magatartásom segíthet neki abban, hogy előrehaladjon a jóban.

2015. május 27., szerda

Május 27.



Mt 11,28-30                     (békesség, szelídség)

Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

A családi békés együttlét az, amit sokan elsőként említenek, amikor kérdezik tőlük, mi számukra fontos a családjukban. Ha annyira értékes a család számára egy békés légkör, a kérdés az, hogyan juthatunk a békességhez, és hogyan akadályozhatjuk meg a széthúzást, az ellenségeskedést a családban és egymással való hadakozást. Szent Pál szerint az utóbbiakban a test cselekedetei válnak nyilvánvalóvá. Akkor fordulnak elő, amikor a test kívánságait teljesítjük. A békesség ezzel szemben a Szentlélek gyümölcse és akkor mutatkozik meg, ha a Szentlélek indításait követjük. Ezért a fontos kérdés az, hogy kitől vezettetjük magunkat, kit követünk a különböző családi helyzetekben, különösen, amikor konfliktusok vannak. Azt csináljuk, amit az érzéseink, sértéseink mondanak vagy azt akarjuk, hogy minden áron nekünk legyen igazunk? Vagy hagyjuk, hogy a Szentlélek Jézus útjára vezessen minket, a békesség és a szelídség útjára? Illúzió az lenne, ha azt hinnénk, hogy létezik egy konfliktus mentes család vagy valamilyen módon elkerülhetjük a vitákat. A békesség elsősorban Isten ajándéka, de az ember közreműködését is igényli. Arra hív minket Jézus, hogy itt a földön építsük vele Isten országát, a családunkban is. Mivel ez fárasztó lehet, arra is hív, hogy menjünk hozzá és tanuljunk tőle. Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Tanuljunk Jézustól, hogyan lehetne a családban egy békés együttlétet teremteni: Ujjongj, Sion leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes, alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. … Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek.” (Zak 9,9-10)
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogyan reagálok, ha ma konfliktus helyzetbe kerülnék, megpróbálok Jézus módjára szelídséggel reagálni.