MTörv 4, 32-34. 39-40; Róm 8, 14-17; Mt 28, 16-20
Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét
kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét
nyertétek el. Általa szólítjuk őt így: ,,Abba, Atya!'' A Lélek maga tesz
tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor
örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban
szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
A mai napon Szentháromság vasárnapját ünnepeljük. Mind
a három olvasmányban nagyon sajátos módon találunk utalást a Szentháromságra. A
Második Törvénykönyvből vett olvasmányban talán első olvasásra kicsit kutatnunk
kell, hogy hogyan is beszél a Szentháromságról, mivel az ószövetségi Istenkép
még nem ismerte a Szentháromság valóságát. Mózes felszólítja Izrael népét, hogy
gondolja át és kutassa a régi időket, hogy van-e még olyan nép, akinek olyan
Istene van, mint neki. Vajon az ég egyik határától a másikig történt-e
valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlót? Van-e olyan nép, amelyik
hallotta az élő Istent lángok közül beszélni, ahogy te hallottad, – és életben
maradt? Tudd meg hát és vésd szívedbe, hogy fönn az égben és lenn a földön az
Úr az Isten, senki más! Mózes az
égő csipkebokor képét idézi fel számukra, ahol az élő Isten lángok közül
beszélt hozzá. Itt jelenik meg a Szentháromság: Az élő Isten jelenléte, aki
beszél a néphez (Logosz, Isten kimondott szava, a Szentháromság második
személye), és a lángok a Szentléleknek a képe, aki lángra tudja gyújtani az ő
szívüket Isten iránti szeretettel. Erről a Szentlélekről beszél aztán Szt. Pál
is a Rómaiakhoz írt levélben. Ő az, aki tanúságot tesz bennünk Istenről és hogy
Isten gyermekei vagyunk és elvezet minket a fogadott fiúság szabadságára.
Általa szólíthatjuk Istent Abba! Atyának!
Ő tesz képessé bennünket arra, hogy részünk lehessen a Szentháromság
közösségében, hogy egybeforrhassunk Istennel, Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei lehessünk. És
hogy Jézus mennyire akarja, hogy így legyen, azt a Máté evangéliumának utolsó
soraiból vett részletben olvashatjuk: „Én
kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és
tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú
és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit
parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” A
keresztség által mindannyian beléphettünk a Szentháromság közösségébe. Az ehhez
vezető utat tette szabaddá számunkra Jézus keresztáldozata által, és azáltal,
hogy elküldte nekünk a Szentlelket. Ezen a héten továbbra is a Szentlélek
jelenlétére szeretnénk odafigyelni, amint bennünket tanít és formál, lángra
lobbantja hitünket és az Isten iránti szeretetünket, aki bennünk imádkozik és
termékenyé teszi imánkat. Engedjük meg neki, hogy vezessen és tanítson minket.
Minden erőnkkel legyünk azon, hogy fogékonyakká váljunk a bennünk lévő
Szentlélek működése iránt, hogy aktívan együtt tudjunk működni vele.
Feladat a mai napra:
Próbálok a mai napon a Szentlélekre figyelni, amint engem a fogadott fiúság
szabadságára akar vezetni. Engedem, hogy megtanítson engem úgy imádkozni, ahogy
ő szólítja meg bennem az Istent: ,,Abba,
Atya!''