ApCsel 15,7-21 (szabad-e különbséget
tenni a zsidóságból vagy pogányságból megtért keresztények között?)
Heves vita támadt, végül felállt Péter, és ezt a
beszédet intézte hozzájuk: „Testvérek! Tudjátok, hogy az Isten kezdettől fogva
kiválasztott közületek, hogy a pogányok az én számból hallják az evangélium
tanítását, és higgyenek. S maga az Isten, aki ismeri a szívet, tanúsította,
hogy nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk. Nem tett különbséget
köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket. Mit teszitek hát
próbára az Istent, miért akarjátok a tanítványok nyakára rakni az igát, amelyet
sem atyáink, sem mi nem bírtunk elviselni? Az a hitünk, hogy Urunk Jézus
kegyelméből üdvözülünk mi is, s ugyanígy ők is.” Erre az egész gyülekezet
elhallgatott, és meghallgatták Pált meg Barnabást, hogy milyen csodákat tett
általuk az Isten a pogányok között. Amikor befejezték a beszámolót, Jakab vette
át a szót: „Testvéreim, hallgassatok meg! Simon elmondta, miként gondoskodott
róla Isten először, hogy a pogányok soraiból népet szerezzen nevének. Ezzel
megegyeznek a próféták szavai, hiszen meg van írva: Aztán visszatérek és újra
fölverem Dávidnak bedőlt sátrát. Roncsait helyrehozom és a sátrat felállítom, hogy
a többi ember is keresse az Urat, minden nép, mely hívja nevemet. Az Úr mondja
ezt, s meg is teszi, amit öröktől fogva kinyilvánított. Ezért az a véleményem,
hogy nem kell terhet rakni azokra, akik a pogányságból tértek meg az Istenhez, hanem
csak azt írjuk elő nekik, hogy tartózkodjanak a bálványoktól, nehogy
tisztátalanná váljanak miattuk, továbbá a paráznaságtól, a fojtott állattól és
a vértől. Mert Mózesnek ősi nemzedékek óta hirdetői vannak a városokban, akik
minden szombaton felolvassák a zsinagógákban.”
Péter beszédéből nagyon megragad az a gondolat, hogy Isten mindenkinek
megadta a Szentlelket, ugyanúgy mint nekik. Nem
tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket. Milyen gyakran
fordul elő, hogy az egyházon belül különbséget teszünk hívők és hívők, közösségek
és közösségek között. Sokszor azon mérjünk le egy-egy közösségnek a
fontosságát, hogy hány embert tud vonzani, vagy milyen horderejű munkát tud
végezni egy adott társadalomban. De vajon Isten tesz-e különbséget a közösségek
között? Vajon értékesebb-e számára az a hívő, aki egy teli stadionban mindenki
előtt nagy hangon tanúságot tud tenni hitéről, vagy egy nagy szociális
hálózatot tud kiépíteni, mint az az idős néni/bácsi, aki esetleg már csak
ágyához kötve tud imádkozni az egyházért? Mennyire befolyásol minket az emberi
gondolkodás, a társadalmi értékek, ahol mindent azzal mérünk, hogy mennyire
nagy és erős. És sokszor ott van bennünk az irigykedés és vetélkedés. Isten
színesnek teremtette az egyházat, rengeteg karizma és közösség jött létre az
elmúlt 2000 év során, hogy mindenki megtalálhassa benne a maga helyét, ahol
legjobban tud kiteljesedni a hitben és emberi képességeiben. Tekintsünk
hálatelt szívvel Isten kreativitására és keressük meg annak a módját, hogyan
tudunk vele együttműködni.
Feladat a mai napra: Hálát adok egyházamért, és átgondolom, hogyan tudok
még jobban együttműködni vele, segíteni képességeimmel, tehetségeimmel.