XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. június 27., szombat

Június 27.



Jn 20,19-23                     (Jézus ajándékozza a Szentlelket, "rálehelve" tanítványaira)

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

„Csak amikor eljött az óra, melyben Jézusnak meg kellett dicsőülnie, ígéri meg a Szentlélek eljövetelét, amiatt, hogy az Ő halála és föltámadása lesz az atyáknak adott ígéret beteljesedése (vö. Jn 14,16-17.26; 15,26; 16,7-15; 17,26): az igazság Lelkét, a másik vigasztalót, a Paraklétoszt Jézus imádságára fogja ajándékozni az Atya; az Atya fogja küldeni Jézus nevében; Jézus pedig az Atyától fogja küldeni Őt, mert az Atyától származik. A Szentlélek eljön, meg fogjuk ismerni Őt, mindig velünk lesz; velünk fog lakni; mindenre megtanít majd minket, és eszünkbe fog juttatni mindent, amit Jézus mondott, és tanúságot fog tenni róla; be fog vezetni a teljes igazságba és meg fogja dicsőíteni Krisztust. Ami a világot illeti, azt meg fogja szégyeníteni a bűn, az igazság és az ítélet kérdésében.” (KEK 729) „Végül eljött Jézus Órája (vö. Jn 13,1; 17,1): Jézus az Atya kezébe adja a lelkét (vö. Lk 23,46; Jn 19,30) akkor, amikor halála által legyőzte a halált "az Atya dicsősége által föltámasztva a halálból" (Róm 6,4); majd ajándékozza a Szentlelket, "rálehelve" tanítványaira (vö. Jn 20,22). Ettől az órától kezdve Krisztus és a Lélek küldetése az Egyház küldetésévé válik: "Amint engem küldött az Atya, Én is küldelek titeket" (Jn 20,21, vö. Mt 28,19; Lk 24,47-47; ApCsel 1,8).” (KEK 730) Pünkösd előtt egy nappal ismét  fontolgathatjuk mindazt szívünkben, amit Jézus mondott nekünk a Szentlélekről, valamint amit e hét alatt felfogtunk a Szentlélekből. Hagyjuk, hogy Jézus megjelenjen és újból átadja Szentlelkét: „Vegyétek a Szentlelket!” Tudja, hogy szükségünk van rá, hogy folytathassuk ránk bízott küldetésünket.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy milyen indításokat ad nekem a Szentlélek, hogy jobban kamatoztassam kapott adottságaimat, adományaimat a felebarátok és az Egyház javára.

2015. június 26., péntek

Június 26.



Jn 7,33-39                       (Jézus apránként utalt Szentlélekre)

Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus a templomban volt és fennhangon hirdette: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek. A Lélek ugyanis még nem jött el, mert még nem dicsőült meg Jézus.

„A Fiú és a Szentlélek egész küldetése az idők teljességében abban áll, hogy a Fiú megtestesülésétől kezdve az Atya Lelkének Fölkentje: Jézus a Krisztus, a Messiás. A hitvallás egész második fejezetét ennek fényénél kell olvasni. Krisztus egész műve a Fiú és a Szentlélek összekapcsolt küldetése. Most csak arról szólunk, ami a Szentlélekre vonatkozik, tudniillik, hogy Jézus megígéri és a megdicsőült Úr ajándékozza Őt.” (KEK 727) „Jézus a Szentlelket mindaddig nem nyilatkoztatta ki teljesen, amíg Ő maga halálával és föltámadásával meg nem dicsőül. Apránként azonban utalt rá még a sokaságnak szóló tanításában is, amikor kinyilatkoztatja, hogy az Ő Teste eledel lesz a világ életéért! (Vö. Jn 6,27.51.62-63). Nikodémusnak (vö. Jn 3,5-8a), a szamariai asszonynak (vö. Jn 4,10.14.23-24) és azoknak is, akik részt vettek a sátoros ünnepen (vö. Jn 7,37-39) utal rá. Tanítványainak nyíltan beszél, amikor az imádságról szól (vö. Lk 11,13) és a tanúságtételről, amit nekik kell tenniük (vö. Mt 10,19-20).” (KEK 728)
A mai imádságban gondoljuk át, vajon kihez szoktunk fordulni, ha szomjazunk? És mitől várjuk, hogy oltsa lelki szomjunkat? Jézus ma újra hozzánk intézi meghívását: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék”. Nem véletlen, hogy Jézus pont a sátoros ünnep utolsó napján tette ezt felszólítást. Mert ezen a napon a papok a reggeli áldozat bemutatásakor ünnepélyesen merítettek a Siloe tavából, a vizet egy aranykannában fölvitték a templomba, és az égőáldozat oltárára kiöntötték. Az oltárról lecsurgó víz az élő víz jelképe lett. Most pedig Jézus az ünnepi sokaságnak más vizet kínál. Nem a Siloe tavából kell már vizet meríteni, hanem Jézushoz kell fordulni. Mert ő az, akit az Atya küldött, hogy az emberek mély szomját oltsa. A hit által kapja meg az ember az élő vizet: aki hisz bennem: belsejéből az Írás szava szerint élő víz folyói fakadnak.” Ezt pedig nem más, mint a Szentlélek teszi lehetővé. Köszönöm, Jézus, hogy ismered mély szomjúságunkat. Köszönöm, hogy nálad megtaláljuk az élő víz forrását. És köszönöm, hogy már részesültünk benned hívőként a Szentlélek ajándékában. Add, hogy másokat is részesültessünk a szeretet bennünk szüntelenül fakadó forrásából.
Feladat a mai napra: Kérem, hogy a Szentlélek segítsen, hogy észrevegyem a körülöttem lévő emberek szomját, szeretet utáni vágyakozását, és ez indítson arra, hogyan meg tudjam könnyíteni életüket a szeretet egy gesztusával.

2015. június 25., csütörtök

Június 25.



ApCsel 1,4-9.12-14        (Mária áhítatosan imádkozik tanítványokkal)

Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyről - úgymond - tőlem hallottatok: Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?”  „Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől. ... Erre az Olajfákról elnevezett hegyről visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

„Máriában a Szentlélek valósítja meg az Atya jóakaratú tervét. A Szentlélektől foganja és szüli a Szűz Isten Fiát. Szüzessége a Lélek és a hit ereje által egyedülálló termékenységgé válik (vö. Lk 1,26-38; Róm 4,18.21; Gal 4,26-28).” (KEK 723) „Máriában a Szentlélek nyilvánítja ki az Atyának a Szűz Fiává lett Fiát. Mária a végső teofánia égő csipkebokra: ő, a Szentlélektől betöltött, megmutatja az Igét testének alázatában, és megismerteti Őt a szegényekkel (vö. Lk 2,15-19) és a pogányok zsengéjével (vö. Mt 2,11).” (KEK 724) „Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket, "akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei) (vö. Lk 2,14), és mindig az alázatosak az elsők, akik Őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.” (KEK 725)
„A Szentlélek küldetésének végén Mária lesz az "asszony", az új Éva, "az élők anyja", "a teljes Krisztus" anyja (vö. Jn 19,25-27). Ilyen minőségében látjuk együtt a Tizenkettővel: "egy szívvel, egy lélekkel áhítatosan imádkozva" (ApCsel 1,14) "az utolsó idők" hajnalán, amelyet a Szentléleknek kellett ébreszteni pünkösdkor az Egyház kinyilvánításával.” (KEK 726) Ma gondolatban kísérhetjük Máriát és a tanítványokat az emeleti terembe, és velük együtt imádkozva várakozzunk Pünkösd ünnepére, hogy idén újra Isten árassza ránk és az Egyházra Szentlelkét. Vajon milyen feszült várakozással várták a tanítványok, hogy beteljesedjenek a feltámadt Krisztus nekik mondott utolsó szavai: „Ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni. … Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét”. Megkérdezték talán magukat, vajon mit fognak érezni, amikor a Szentlélek száll le rájuk? Máriára tekintve és egész előttük elvonuló életére sejtették, mit jelent a Szentlélek erejében élni, odaadni magát Istennek. Hagyjuk, hogy Mária nekünk is mondja el élete titkát, hogyan munkálkodott a Szentlélek életében.
Feladat a mai napra: Arra keresem az alkalmat, hogy legalább egy valakivel imádkozzak el egy, a Szentlélekhez intézett imádságot.

2015. június 24., szerda

Június 24.



Sir 24,14-16.24-31         (Mária a Bölcsesség Széke)

Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppenúgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén. … Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél!. Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.«

„Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya - az üdvösség tervében, s mivel az Ő Lelke azt majd elő fogja készíteni - először a lakóhelyet gondolta el, ahol az Ő Fia és az Ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa (Péld 8,1-9,6; Sir 24): Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről". (KEK 721) Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni: „A Szentlélek kegyelmével előkészítette Máriát. Illett, hogy "kegyelemmel teljes" legyen Anyja Annak, akiben "testi formában az istenség egész teljessége lakozik" (Kol 2,9). Mária tiszta kegyelemben, bűn nélkül fogantatott, s mint az összes teremtmény között a legalázatosabb, mindenkinél alkalmasabb volt a Mindenható kimondhatatlan ajándékának fogadására. Gábriel arkangyal helyesen köszönti mint "Sion leányát": "Ave!" azaz `örvendezzél' (vö. Szof 3,14; Zak 2,14). Mária énekével (vö. Lk 1,46-55) Isten egész népe, tehát az Egyház hálaadását is küldi az Atyához a Szentlélekben, mivel bensőjében hordozza az örök Fiút.” (KEK 722) Mária, mint Isten népe, szeretnénk együtt ujjongani ma veled a Szentlélekben és megköszönni egész életedet, létedet. Köszönjük, hogy a szép szeretetnek az Anyja vagy, a Bölcsesség Széke, Sion leánya.
Feladat a mai napra: Konkrét szándékkal egy tized rózsafüzért imádkozom., azzal a titokkal: „aki nekünk a Szentlelket elküldte”.

2015. június 23., kedd

Június 23.



Jn 1,29-34                        (János előfutár, próféta és Keresztelő)

Másnap, amikor János látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit. Róla mondtam: A nyomomba lép valaki, aki nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én. Én sem ismertem, de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy megismertessem Izraellel.” Ezután János tanúsította: „Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá a mennyből, s rajta is maradt. Magam sem ismertem, de aki vízzel keresztelni küldött, azt mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.”

A mai idézet és az Egyház Katekizmusának részei Szent János alakját állítják elénk mint az Úr előfutárát, mint prófétát és mint keresztelőt. Érdemes figyelni, hogyan végezte a Szentlélekben sajátos küldetését, és hogy hogyan ismerte fel magának a Szentléleknek a  jelentését. „János "az eljövendő Illés" (vö. Mt 17,10-13). A Szentlélek tüze lakik benne és futtatja (mint előfutárt) az Úr előtt, aki jön. Jánosban, az előfutárban a Szentlélek készít "az Úrnak tökéletes népet" (Lk 1,17).” (KEK 718) „János "több, mint próféta" (vö. Lk 7,26a): Szentlélek őbenne teljesíti be "a próféták által mondottakat". János zárja le a prófétáknak Illéssel kezdődött ciklusát (vö. Mt 11,13-14). Hirdeti, hogy küszöbön áll Izrael vigasztalása; ő az érkező Vigasztaló "hangja" (vö. Jn 1,23; Iz 40,1-3). János, miként majd a Szentlélek is, "tanúságul jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról" (Jn 1,7; vö. Jn 15,26; 5,33). Így Jánosban a Szentlélek beteljesíti "a próféták vizsgálódásait" és az angyalok "vágyakozását" (vö. 1Pt 1,10-12): "Akire majd látod, hogy leszáll a Lélek, és rajta marad, Ő az, aki Szentlélekben keresztel. És én láttam és tanúskodtam róla, hogy Ő az Isten Fia. (...) Íme, az Isten Báránya!" (Jn 1,33-36) (KEK 719) „Végül a Szentlélek az előkép-Keresztelő Jánossal elindítja azt, amit Ő maga Krisztussal és Krisztusban fog megvalósítani: az "istenhasonlóság" visszaállítását az emberben. János keresztsége a bűnbánatra szólt, a vízben és Lélekben való keresztség új születés lesz (vö. Jn 3,5).” (KEK 720)
Feladat a mai napra: János jellemző tulajdonságával, az alázattal felhívom  mások figyelmét Jézus személyére.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma