Lk 9,28-35 (A felhő és a fényesség)
E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert,
Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje
teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi
beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról
beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait
elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két
férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó
nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és
Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt
és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat
hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat
elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit
abból, amit láttak.
A mai napon a Szentlélek szimbólumai közül kettőn
elmélkedünk: a felhőn és a fényességen, mert e két szimbólum, ahogyan azt a
Katekizmus fogalmazza, „elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétől”,
egymáshoz tartoznak. A két szimbólumnak azonban más a jelentése. Ha elképzeljük
pl. azt, hogy egy felhő beborítana minket, mit éreznénk? Biztos mást, mint ha
fényesség venne körül bennünket. A két megjelenési forma különböző, mégis, a
kezdetek óta Isten jelenlétének szimbólumai: „Az ószövetségi teofániától kezdve
a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent,
eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen (vö. Kiv
24,15-18), a találkozás sátrában (vö. Kiv 33,9-10), és a pusztai vándorlásban
(vö. Kiv 40,36-38; 1Kor 10,1-2); Salamonnak a templomszentelés alkalmával, (vö.
1Kir 8,10-12). Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben.
A Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust
foganja és világra szülje, (vö. Lk 1,35). A Színeváltozás hegyén a Szentlélek
jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és
Jánost beárnyékolja, "és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én
választott fiam, őt hallgassátok«" (Lk 9,34-35). Végül ugyanez a
"felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel
napján (vö. ApCsel 1,9), és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben
eljövetelének napján (vö. Lk 21,17).” (KEK 697). A mai idézetben látjuk, hogy
az apostolok számára az első pillanatban nem volt szép élmény, amikor felhő támadt és elborította őket.” Igen,
„féltek, amikor a felhőbe jutottak.”
De nem azért jelent meg nekik Isten, hogy elijessze vagy megfélemlítse őket,
hanem hogy bevezesse az Isten világosságába. Néha el kell sötétíteni,
homályosítani az ember érzékeit, hogy képessé váljon felfedezni Isten világát,
valóságát. A felhő által bemerülünk egy másik valóságba, az Isten valóságába,
és ott hallhatjuk hangját. Hagyjuk, hogy a Szentlélek sötétítse el érzékeinket,
és vezessen Isten fényébe; engedjük el saját elképzeléseinket, és vegyük fel
Isten gondolkozását.
Feladat a mai napra: Ha ma egy döntést kell hoznom, akkor
kérem, hogy a Szentlélek „borítson be”, hogy jobban össze tudjam hasonlítani
saját elképzeléseimet Isten elgondolásával, és így inkább Isten szavát követve
tudjak döntést hozni.