XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. július 31., péntek

Július 31.



Jn 12,49-50                       (engedelmesség)
Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött, az Atya hagyta meg, mit mondjak és mit hirdessek. S tudom, hogy parancsa örök élet. Így amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta.”

Ezen a héten láthatjuk, hogy a szentháromságos élet lényegében szeretet, és minden egyes pont, legyen az egység, a kommunikáció, az engedelmesség és majd holnap az odaadás is, ugyanannak a szeretetnek más-más arca, kifejezője. Az első, aki engedelmes maga az Isten, a Mennyei Atya. Hiszen azt keresi, ami a másiknak javára válik. Megteszi, amit kérünk tőle, amennyiben az a javunkra válik. Jézusban pedig láthatjuk az Atya engedelmes fiát. Pál mondja: Jézus megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek (Fil 2,8-9). A zsidó levélben pedig olvashatjuk, hogy földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki (Zsid 5,7-9). Jézusnak, annak ellenére, hogy ő volt a Fiú, a szenvedésből kellett engedelmességet tanulnia. Mit jelent ez? Jézus mindig engedelmes volt az Atyának. Szent Pál azt mondja: Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez (Fil 2,6-7). Jézus mondhatta volna azt is, hogy a kényelmesebb utat válassza, mert neki Isten Fia lévén nem kellene mindezt végigcsinálnia. De az engedelmességnek ill. a meghallgatásnak fontos aspektusa a másik üdvössége. Jézusnak nem kellett magának üdvösséget szereznie, de az volt a küldetése, hogy nekünk szerezze meg. Ezért nem mentette fel őt az Atya a szenvedéstől. Milyen komoly nehézséget jelent számunkra az engedelmesség! Pedig pont az engedelmesség mutatja ki leginkább, hogy mennyire igaz a másik iránti szeretetem. Nemcsak a gyermek tartozik engedelmességgel a szülő iránt, hanem a szülő a gyermeke iránt is, ill. a házastársak és a testvérek egymás iránt is. Ha nem teszem meg azt, amit a másik kér tőlem, akkor elszomorítom őt. Ha egy gyermek sosem kapja meg, amit kér, megnyomorítom őt. Az engedelmességhez tartozik, hogy a másik javát keresem. Sokszor pont ott kezd problematikussá válni a dolog, ha az a benyomásom, hogy a másik nem az én javamat akarja, hanem csak sajátját. Jelen van bennünk az önzés: vajon hajlandó vagyok-e egy kis szenvedést magamra vállalni a másikért, megalázni önmagamat, visszaszorítani saját érdekeimet? Társadalmunk sokszor inkább a könyökölésre ösztönöz minket, hogy a saját érdekeinkért küzdjünk meg. De üdvösségünk szorosan összefügg az engedelmességgel. Tudunk-e Istennek engedelmeskedni? Felismerjük-e Istent, aki felém lép a családtagjaimban? Kinek a javát szolgálom? Általam szeretve érzik magukat a többiek?
Feladat a mai napra: Ma engedelmességre törekszem.

2015. július 30., csütörtök

Július 30.



Jn 5,19-23                          (kommunikáció)
Jézus tovább hirdette: „Bizony, bizony, mondom nektek: A Fiú magától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyától lát. Amit ő tesz, azt teszi a Fiú is. Az Atya ugyanis szereti a Fiút, s mindent megmutat neki, amit tesz. De még nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozzatok rajta. Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

Nagyon szép ez a rész, mert Jézus bepillantást ad nekünk az Atyával való belső életébe. Mindent megbeszélnek, megosztanak egymással. A Szentháromság nem három önálló, individuális istenség, ahol mindenki azt csinál, amit akar, hanem három egymásban gondolkodó személy, akiknek fontos, hogy a másik iránt kifejezzék szeretetüket. Az Atya nem fél attól, hogy a Fiú ügyesebb lesz nála, és ezért el kellene rejteni előle a mélyebb titkokat. Inkább örül annak, hogy együttműködhet a Fiúval, és ezért mindent megmutat neki, amit lát. Ezt a kapcsolatot nem lehet improvizálni, nem spontán dolog. Jézus úgy nevezett „rejtett életében”, abban a 30 évben, amiről a szentírás nagyon keveset ír, el tudjuk képzelni, amint Jézus sok időt szánt az imádságra, és az imádság abban állt, hogy az Atya mindent megmutatott neki. Amint Józseftől eltanulta az ácsmesterkedést, és a férfi létet, úgy a Mennyei Atyától eltanulta a tökéletes szeretet útját, az isteni irgalmasságot, a teljes igazságot. A Mennyei Atya teljesen megbízik Jézusban, mert mindent megbeszéltek egymással, minden ki van mondva, és ezért teljesen tiszta közöttük a kapcsolat. Ebben is példaképek lehetnek a család számára. A kommunikáció a bizalom jele, a bizalom pedig annál jobban növekedik bennünk, minél tisztábban kifejezzük egymásnak gondolatainkat, érzéseinket, belső meglátásainkat. Ahol félünk kimondani valamit, ott mindig egy felkiáltó jel kell hogy megjelenjen lelki szemeink előttünk. A félelem jelzi, hogy különféle okokból nem tudunk egymásban megbízni. Nagyon fontos, hogy jó kommunikációval a bizalom helyreállítására törekedjünk. A bizalomteljes kommunikációval meggyógyíthatjuk a sebeket, kiengesztelődhetünk egymással, hogy megerősödni tudjunk a szeretetben és az egységben.
Feladat a mai napra: Miért nehéz nálunk néha a kommunikáció? Mitől leszek dühös, mi vált ki belőlem ellenszenvet? Mit tételezek fel a másikról, amit még sosem próbáltam tisztázni vele? Mit mondok el csak félszavakban? Most megpróbálok jó kommunikációra törekedni.

2015. július 29., szerda

Július 29.



Jn 10,30                             (egység)
„S én és az Atya egy vagyunk.”

Jn 17,21-24
Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél.

Amint már hétfőn láttuk, Szent Pál rámutat Isten egységére: Nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. Jézus nagyon sokszor beszél az Atya és közte való egységről. „S én és az Atya egy vagyunk.” „Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya bennem? A szavakat, amelyeket hozzátok intézek, nem magamtól mondom, s a tetteket is az Atya viszi végbe, aki bennem van. Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya bennem. Ha másképpen nem, legalább a tetteimért higgyétek” (Jn 14,10-11). Jézus számára az Atyával való egység a teljes életvalósága. Az Atyában él, az Atyában gondolkozik, az Atyával szeret,... teljes életközéppontja az Atya. És ezt az egységet a Szeretet Lelke hozza létre és tartja fenn, aki az Atya és a Fiú közti szeretet, és minden egységnek a biztosítója. A Szentlélek mindig emlékeztet minket Jézus szavaira: Legyenek mindnyájan egyek. És ennek az egységnek (tehát minden emberi egységnek is!) a lényege az emberek egymásközti és az Istennel való teljes közösség: Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk. Az egységnek a jele, hogy Jézus mindent megosztott velünk, a számára leglényegesebb dolgot is: Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. A dicsőség pedig, amelyben bennünket részesített, nem más, mint az istengyermekség, hogy az Atya úgy szeret bennünket, mint saját fiát, benne élhetünk, ő pedig bennünk. Mit jelenthet ez egy család részére? A közmondás: „egységben van az erő” a családra is érvényes. Csak ha Istenben kitartunk egymás mellett, megküzdünk egymásért, leküzdjük az akadályokat, hiszünk egymásban és kiállunk egymás mellett, akkor leszünk elég erősek ahhoz, hogy akár a legnagyobb kísértéseknek is ellen tudjunk állni. Akkor szakadhat a zápor, ömölhet az ár, süvíthet a szél, és nekizúdulhat a háznak, de nem dől össze, mert szikla az alapja. (vö. Mt 7,25).
Feladat a mai napra: Mi veszélyezteti bennem családunk egységét? Igyekszem leküzdeni magamban az akadályt és hiszek abban, hogy az egységben meg fogok erősödni.

2015. július 28., kedd

Július 28.



Jn 15,9                                (szeretetközösség)
Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.
A szentháromságos közösség szeretetközösség. Isten lényege a szeretet: Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad (1Jn 4,16). A szeretet mindig közösséget hoz létre azzal, aki kitart a szeretetben. Ezt olykor is tapasztaljuk, amikor idegenekkel találkozunk. Rögtön úgymond „egy húron pendülünk” amikor azt vesszük észre a másikon, hogy ő is szeret. A szeretet velünk született tulajdonság, azért tudunk szeretni, mert Isten, akitől származunk, és aki magához hasonlóvá tett minket, szeretet. Jézus oly sokszor utal a szeretetközösség valóságára: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni (Jn 14,23). Azon a napon majd megtudjátok, hogy Atyámban vagyok, ti bennem, s én bennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki (Jn 14,20-21). A szeretet a másik javát keresi. A szeretetközösség csak ott létezik, ahol mindenki a másik javát keresi, ahol komolyan veszi, meghallgatja a másikat, ahol szívügye lesz a másik boldogsága. A Szentháromsággal való szeretetközösség egyben üdvösséget jelent, az örökkévaló boldogság elnyerését. Azon is láthatjuk, hogy Jézus tényleg mennyire szeret minket, hogy azt akarja, hogy ott legyünk, ahol ő, hogy hozzánk akarnak jönni és bennünk akarnak lakni. És hogy e közösség elnyerését biztosítsa számunkra, megadta nekünk a Szentlelket: S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek (Jn 14,26). Családunk mennyire tükrözi vissza a Szentháromság szeretetközösségét?
Feladat a mai napra:  Gondolkozzunk el a mai napon, hogy családunk mennyire szeretetközösség, esetleg hol van a zavaró tényező és mit tehetek annak érdekében, hogy egyre inkább azzá váljon?

2015. július 27., hétfő

Július 27.



1Kor 8,6                             (származás)
Nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk.

Ef 3,14-21
Ezért meghajtom térdemet az Atya előtt; tőle származik minden közösség az égben és a földön. Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével. Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az Egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át, örökkön-örökké! Ámen.

Sokszor elmélkedtünk már arról az igazságról, hogy Isten az embert saját képmására és hasonlatosságára teremtette (vö. Ter 1,26). Hitünk szerint az Isten szentháromságban egy. Az Atya, aki örökkévaló, a Fiú, aki az Atyától született az idők kezdete előtt, és a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik. Már az Egyház kezdete óta próbálják megmagyarázni a Szentháromság titkát. Minden ilyen kísérlet nagyon földi és korlátolt maradhat csak, mivel Isten titkáról van szó. Amennyiben mégis beszélhetünk róla, akkor annak alapján tesszük, amit a Szentírás kinyilatkoztat ill. az Egyház tanít róla. Szent Pál rámutat arra, hogy egy az Isten, az Atya, akitől minden származik, és Jézus Krisztus, aki által minden van. mi magunk is általa vagyunk. Továbbá azt mondja Pál: az Atyától származik minden közösség az égben és a földön. Tehát a család, az ember legelső közössége is Istentől származik és ezért, ha meg akarja érteni önmagát, csak Istenben keresheti a választ és csak a szentháromságban egy Isten lehet a példaképe. A származáshoz kapcsolódik a tartozás. Akitől származunk, ahhoz tartozunk is. Amint a szentháromságos személyek egymáshoz tartoznak, és egymást sosem tagadják meg, úgy a család számára fontos jelző, hogy nem létezhet olyan ok, amiért a családtagok megtagadhatnák egymást, a szülő a gyermekét, vagy a gyermek a szülőjét. Isten kimondta az ember számára: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy (Iz 43,1). Ha tehát Isten kifejezi az embernek, hogy az enyém vagy akkor végérvényesen hozzá tartozunk. Ebből „az enyém vagy”-ból táplálhatjuk mi is mindig újra az egymás iránti ragaszkodást és együvé tartozást. Kérjük tehát az Istent Pál szavai szerint, hogy Isten Lelke által megerősödjünk benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívünkben, s gyökeret verjünk és alapot vessünk a szeretetben, hogy fel tudjuk fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, megismerjük Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteljünk az Isten egész teljességével.
Feladat a mai napra: Családtagjaim iránt megújítom magamban a hozzájuk való tartozást.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma